Pörgőmasina fordulatszám fetisisztáknak
Szöveges ítélet
Gyerekként az autók érdekeltek, leszámítva apám P10-es Pannoniáját, amire néha felültem a garázsban és ha járt a motor, akkor óvatosabban, ha meg állt, akkor bátrabban húzgáltam a gázkart.
Aztán annyi kapcsolatom volt a motorokkal, hogy mindig megbámultam őket, ha külföldre vittek a szüleim – amikor én voltam gyerek, akkor nyugati motort maximum Balatonnál lehetett látni, de oda csak ritkán mentünk.
Aztán később robogót béreltem, ha nyaralni mentem és 2010-ig ezen a szinten ragadt a "kapcsolatunk", de egyszer csak jött az egy harántimpulzus,6 hét alatt jogsim lett és kellett egy motor is.
A választást megkönnyítette, hogy abban gyerekkorom óta biztos voltam, hogy ha egyszer lesz motorom az Kawasaki lesz. Nem tudom, honnan ez a becsípődés. Lehet, hogy egy regressziós hipnózis segítene, de annak az árát inkább benzinre költöm. :)
A másik szempont, hogy sportmotor legyen, mert mindig az tetszett. Ennek a két halmaznak a metszetében nem sok elem volt. Az egyik, ami kicsit, a másik pedig, ami nagyon meghaladja a józan ész határait, ha friss jogsis motorosról van szó.
A döntést nemcsak, az akkor is már több mint 30 megélt életév megfontoltsága segítette, hanem az is, hogy egy kereskedésben ragadt egy 2008-as 0 kilométeres ZX-6R, amit jó áron kínáltak. Az hogy a színe igazi „Kawazöld” csak hab volt a tortán.
A bejáratás kínszenvedés volt, legalábbis nekem. Az első időkben nem lehetett 4.000 fölé pörgetni a motort - ez hatodikban olyan 74 km/h -, aztán a következő lépcsőfok 6.000 volt és így már átléptük a bűvös 100 km/h-s határt.
Majd ennek is vége lett és amikor megjelent a 4. számjegy a digitális kijelzőn, akkor visszaváltogattam és eltekertem a gázt – nyílegyenes szakasz közel s távol senki.
Na, azt sose fogom elfelejteni! Azt éreztem, hogy valaki megragad a hátizsákomnál fogva és embertelen erővel elkezd húzni hátrafelé. A karjaim közben furcsa átalakuláson mentek át, a csontok helyére valami elasztikus anyag került és elkezdtek nyúlni.
Mindennek egy rántás vetett véget egy szemvillanásnyi idővel később, mert beleforogtunk a tiltásba.
Az adrenalin a fülemen folyt ki, a szívem kalapált és az idétlen vigyor még a sisaklevétel után is az arcomon volt. Lehet, hogy dimenziót váltottunk!
Nem, de azután egy darabig óvatosabban kóstolgatom a kis Ninjat. Azóta 16.000 km telt el és már jól összeszoktunk.
Az üléshelyzet sportmotoros, de sokféleképpen el lehet rajta helyezkedni, így még a lefelé álló kormánycsutkák ellenére sem kell feltétlenül mindig előregörnyedni. Kivéve 170 km/h felett, ott már ajánlott a tankra hasalni.
Szóval 2-2,5 órát simán ki lehet rajta bírni egyhuzamban. Autópálya használat mellett meg, úgyis hamarabb meg kell állni, mert a 17 literes tank hamar kiürül. A fogyasztásminimum nálam kicsit több mint 5 l/100km volt. Ez kényelmes csordogálást, 90-100 körüli tempót jelent. A skála másik vége kb. 11 liter, de ezt csak pályanapon sikerült elérni. Átlagban 6-7 litert eszik.
Túrázni is szoktam a motorral és tettem már meg 500 km-t kis kacskaringós utakon egy nap alatt úgy, hogy este még volt kedvem járni és a csuklóimat is tudtam mozgatni. Persze szokni kell, de nem igaz, hogy alkalmatlan a túrázgatásra.
Illetve van ebben igazság, de ez nem a motor hibája, hanem a hazai utak botrány állapota miatt van így, és már el is érkeztünk a futóműhöz.
A futómű gyári állapotban elég kemény és az itthoni körülmények között különösen az alsóbb rendű utakon gyakran pattog és hatalmas ütéseket mér a vezetőre egy-egy keresztbordán való áthajtáskor. Sima úton nem mászkál el az ívről és utcán nincs olyan ésszerű sebességű kanyarvétel, amivel a futómű ne birkózna meg könnyedén, mindig lesz benne tartalék.
Volt néhány kellemetlen pillanat utcán és pályán is, de azok sokkal inkább a gyári Battlax BT-015-ös gumiknak voltak köszönhetőek. Amikor új Battlax S20-as gumik felkerültek a felnikre, az a kis bizonytalanság is elmúlt. Közben persze én is megtanultam, hogy a hideg gumi digitális csukló kombináció nem túl szerencsés.
Az első fék pontosan adagolható és a radiális féknyergek közé szorított két 300 mm-es tárcsa több kör után is megállít a Hungaroringen a célegyenes végén. A hátsó fékben pont annyi erő van, hogy ha kell, akkor szűkíteni lehet vele az ívet egy kanyarban vagy segít a megfordulásnál, de nekem szoknom kellett, hogy pont eltaláljam a megfelelő erőt.
És most jön, amit a legjobban imádok a „Pörgőmasinában”, a MOTOR, amivel nem lehet betelni. A 125 lőerős 599cm3-es sornégyessel alacsonyabb fordulaton is el lehet csordogálni – úgy négyezertől rángatás nélkül gyorsít(gat), de az olyan mintha egy versenylovat fognánk be egy szénásszekér elé. Sóvárog a fordulatért és nagyon hálás, ha ebben játszópajtásra lel benned.
0-4.000 között alszik a bestia, 4.000-6.000 között kezd éledezni, 6000-nél hunyorogva kinyitja az egyik szemét - innen a 8.000-et elérni már sokkal kevesebb ideig tart – majd 8.000-nél kinyitja a másikat, egy pislantásig tartó utolsó nyújtózás 10.000-ig majd elszabadul a pokol és üvöltve adja tudtára a világnak, hogy felébredt. Ettől a pillanattól kezdve, ha az ember nem figyel, könnyedén tiltásba forgatja a motort, mert olyan, mintha hirtelen megszűnne minden súrlódás, ellenállás és készülne elhagyni a Földet.
A fordulatszámmérő 20.000-ig van skálázva és igaz, hogy az elektronika „csak” 16.500-ig engedi forogni a motort, de elhiszem neki, hogy simán elforogna akár 20.000-ig is.
14.500 fölött már érdemes váltani, mert onnan még forog-forog-forog, de gyorsabbak leszünk ha váltunk. A váltó tökéletes partner a közös játékhoz, ha nem akarod, akkor a fordulat sose fog leesni.
A jó áttételezés miatt nem kell állandóan váltogatni, de tudomásul kell venni, hogy ha intenzíven akarunk gyorsítani, akkor akár több fokozatot is vissza kell váltani. Ez nem gond, mert pontosan veszi a fokozatokat, de azért különösen 1-ből 2-be nem árt a határozott lábmunka.
Mivel tökéletes motor nincs – ez majdnem az ;)- a kis Ninjan is van pár apróság, amit lehetne fejleszteni.
Az index visszajelző lámpácskái lehetnének nagyobbak, mert nehéz észrevenni, ha véletlenül kint maradtak. Tudom, hogy manapság semmilyen járművel nem divat indexelni, de én régimódi vagyok.
A másik, hogy annyi tároló hely sincs a motoron, hogy egy doboz rágót magunkkal vigyünk. Ez még nem akkora baj, de egy elsősegély csomag sem fér el, amit ugye kérhetnek.
Ezeket leszámítva nekem ez a tökéletes motor, mert városban – elég keskeny így az autók között is jól elfér -, városon kívül, autópályán, pályanapon és egynapos túrákon is megállja a helyét.
Két személlyel történő utazásra viszont tökéletesen alkalmatlan, de ez nálam nem hibapont, mert senkit nem utálok annyira, hogy a tenyérnyi ülésre kényszerítsem.
Hibalista
- Szelepfedél tömítés csere (néhány 2007-2008 modellnél előfordult olajszivárgás,szervizben ingyen javították)
- 15.000 km-nél cserélni kellett a kuplung bowdent, mert majdnem elszakadt. Szerencsére két ép szál még elvitt a szervizig.
Ide hordtam szervizbe
Márkaszerviz
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2008 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 16000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
