Megtáltosodó igásló
Szöveges ítélet
Gyerekkori álmomat sikerült valóra váltanom, mikor megszereztem az A kategóriás jogsit. A fokozatosság elve alapján először A1-et csináltam egy kis 125-ös endurón, aztán jött a Hornet. Mikor kezemben volt a jogsi, valahol a kettő között kezdtem el keresni. Kezdésnek a hatszázast soknak éreztem, motoros barátaim pedig négyszázasnál kisebbet nem ajánlottak. Így lőttem be az ötszázas kategóriát. Fontos volt, hogy ne legyen a fenntartása méregdrága, mert három gyerek és családi autó mellett nem telik több tízezres szervízköltségre, húzós árú alkatrészekre. Száguldozni sem akartam, inkább megtanulni motorozni, élvezni a túrázást, kanyargást a magam korlátai között. Így szűkült le a választék a CB 500-ra és ER-5-re. Végül hamarabb került egy megkímélt állapotú, keveset futott ER-5. Egyből beleszerettem a formájába. Valahogy a csupasz motorok, kerek lámpával mindig is megfogtak. A modern, “darázsfejű” gépek nem jönnek be. Ízlések és pofonok... : )
Szóval ER-5. Olaszból behozott motor, egy motoros iskola tanulójárgánya volt. ‘99-es évjárat, de csupán 29 000 km-el. Nem csalás, nem ámítás, valós óraállással. Korához képest jó állapotban, motorikusan tökéletes állapotban. A szerelő, aki átnézte, semmi kifogásolnivalót nem talált rajta. Szépséghibája egy csúszásnyom, ami a blokk bal oldalán, a bal tükrön és a kilométeróra külsején látszik. Később kiderült, más is van, de ez elsőre nem látszott. Mikor megkapta a kötelező olaj, fékolaj, telóolaj cseréket, rá pár hónapra olajos lett a telószár. Kiderült, a szimering ereszt. Olyannyira eltűnt belőle az olaj egy év alatt, hogy egy-egy keményebb fékezésénél felkoppant a teleszkóp. Mikor a szerelő megcsinálta, kiderült, hogy az első felni kapott egy ütést, a jobb telószár pedig 4-5 mm-re meggörbült. A csúszásnyomon kívül itt is sérült a motor. Viszonylag olcsón orvosolták a problémát. Használt motornál ennyi még belefér.
Továbbá kapott egy univerzális plexit a Louisból, hogy emeljem a komfortfokozatot. : )
Ezen kívül az esővel volt még gondom. Az ülés alatt hátul valamiért kihagytak egy aprócska peremrészt, ahol be tud folyni az esővíz a hátsó tárolórekeszbe. Kis darab szigetelőcsíkkal sikerült megoldani ezt a problémát. Ősszel pedig az önindító kapcsolója ázott be. Igaz, olyan zuhéban ázott meg szegényke, ami még az autókat is megviselte. Volt kisebb pánik, hogy most ment tönkre a motor, minek hagytam kint, de a markolat szétszerelése és némi hajszárítózás után pöccre indult. És ez igaz szinte minden helyzetre. Téli állás után, esőben (az egy beázást leszámítva), hidegben, minden helyzetben egy kis szivatózás után elindult, és soha nem hagyott ott. Ha bemelegedés közben valamiért leállítottam (ami tudom, nem igazán tesz jót a gyertyáknak), kicsit pihentettem és ismét pöcc-röff.
Városi futkosásra, kisebb utakra tökéletesen bevált. Mikor a sok teendő és a család mellett van egy kis időm, irány a Bakony. Igazán szereti a kanyargós utakat, könnyen dönthető, fordulékony. Egy vezetéstechnikai tréning és gumicsere után olyan simán tüntettem el a majrécsíkot, hogy én is meglepődtem. Nagyon kezes motor. Ha akar, tud menni, mint a golyó, bár ezt ritkán próbálgattam. Hirtelen gázadásánál erősen elkezd húzni, de nem olyan zabolátlanul mint egy száz+ lovas nagyvas, így sose kellett nagyon kapaszkodnom. Lámpánál, előzésnél ennyi erő és megindulás bőven elég. Csak az őrült bömbisek akarnak mindig megfogni... Tizenhét év autós vezetési tapasztalattal inkább ésszel csavargatom az ER-5 szarvát. No meg négyen várnak otthon.
Egy alkalommal néhány éves KTM supermoto ment pár percre előttem a Zirc-Bakonybél útvonalon. A srác nagyon meglepődött, mikor hamar beértem és tartottam a tempóját. Nem nézte ki ebből a motorból (meg belőlem sem), hogy ennyit tud, pedig nagyon ott akart hagyni. : )
Hosszabb túrám Tokajba volt, illetve a nyáron voltunk egy osztrák-olasz-szlovén túrán. Nagyon jól bírta az Alpok szerpentinjeit is a kicsike, de pár helyen érződött, hogy igencsak a határait feszegeti. A híres lavamündi szerpentinen elmaradtam a többiektől (SV650, VFR750). Az ötven paci egy-egy emelkedőn kevés volt, a fékek pedig lefele voltak izgalmasak. A hátsó dobfék és az első egy tárcsa kívánta a hosszabb fékutat. A lengéscsillapítás az osztrák utakon tökéletes, de itthon nagyon gyatra. Bár ez inkább az utakról állít ki rossz bizonyítványt, nem a motorról.
A feleségemmel egyszer-kétszer tudtunk közösen gurulni, míg a gyerekekre a bébisintér vigyázott. Két személlyel is szépen megy, bár ekkor már igencsak kijön az erőforrás korlátozott teljesítménye. Igaz, minek panaszkodom, ha nagyapám anyukámmal együtt a hetvenes években megjárta a Debrecen-Belgrád utat egy 125-ös MZ-n...
Fogyasztása nekem tökéletes. Az említett túrákon 4,6-4,9 között állt meg (csomagok, az én súlyom, kemény emelkedők az Alpokban), ha nagyon csavartam a szarvát egy-egy úton, akkor sikerült 5,5-ig feltornázni. Ilyet eddig egyik autóm sem tudott... : )
Aki száguldozni, vagánykodni, egykerekezni meg stopizni akar, az ne ilyet vegyen. Aki viszont motorozni szeretne, az élményt keresi és mindezt egy fenntartható, strapabíró, szép formájú motoron szeretné, annak csak ajánlani tudom. Kezdő és újrakezdő vasnak kiváló, de akár egy életen keresztül kiszolgál, mint egy hűséges igásló, ami megfiatalodik és nekilódul, ha meghúzod a gázt...
Hibalista
- Első telőszár elgörbült, első felni ütést kapott egy elcsúszás miatt. Ezen kívül csak a kötelezők.
Ide hordtam szervizbe
Ismerős szerelő, Tóth Pál, Győr. Megbízható, korrekt. Nagyon érti a dolgát, ezért nagyon népszerű, érdemes időben beszélni vele, hogy ne kelljen heteket várni.
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 29000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | VFR 750 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.0/10) | ||
