Kicsi a bors, de előz!
Szöveges ítélet
Kicsi a bors, de előz!
Kawasaki Z300 a 10. BMW Bike Maraton nemzetközi motoros tájékozódási túraversenyen
Kornél barátom mentett meg az Erő sötét oldalának karmaiból 15 éve, én ugyanis egy
Yamaha Aerox robogót akartam venni, ő viszont rábeszélt egy 125cm3-es Yamaha
„postás” motorra.
10 évvel később tettem csak le a nagymotor vizsgát, egy Kawasaki ZR-7 volt a tanuló
motorom. A jogosítvány megszerzése után azonnal a hasznaltauto.hu-t bújtam, kék,
fejidomos ZR-7s motort kerestem. 2012. április 1-jén autóztunk el Szombathelyre, végül el
is hoztuk a kiszemelt példányt friss műszakival, lealkudva.
45.000 kilométerrel később, idén áprilisban küldte át Kornél, hogy lesz egy „BMW Bike
Maraton nemzetközi motoros túraverseny”, ki szeretne jönni a haverok közül. Az osztrák
utak minősége, vonalvezetése, az emberek vendégszeretete mindig is bejött, nosza,
menjünk!
Közeledett a 72.000 km a Kawasakim órájában, esedékessé vált a a következő nagy
szerviz, sebaj, két hét van még a versenyig. Majd jött a lesújtó diagnózis, a szívószelepek
beverődtek, cserélni kell, szívás.
Az alkatrészt megrendelték, de a verseny előtt 2 nappal még sehol, SOS kell egy motor! A
Kawasaki Magyarországnál érdeklődtem, telefonban először úgy értettem, hogy J300-as
(robogó) van csak szabadon, egye fene, ha ló nincs, de aztán kiderült, hogy Z300!
Z300? Gondoltam félúton lesz a 125 és a 738 cm3 között, kicsit szomorúan gondoltam
szívbeteg motoromra, de akkor még nem tudtam, hogy békaemberekkel fogok találkozni...
A verseny előtt egy nappal a XI. kerületi Méhész utcában még látszott a pár nappal
korábbi vihar ténykedése, kidőlt fák, üvegcserép, de az alig féléves motor már kint várt. A
kaució fájdalmas leszurkolása után gyors ismertetés, a legtöbb időt a tanksapka helyes
használata vitte el. Pár perccel később már az Egér úton találtam magam, úristen, matricát
kell vennem, majd irány az M7. Nagyobb, idomos géphez szokva feltűnt a plexi hiánya, és
hogy nincs a motornak „eleje”, de meglepett a Bódis dob mackós brummogása, és illetlen
durrogtatása is. Az autópálya tempó sima ügy a kis gépnek, sőt az előzéshez sem kellett a
125cm3 mellett megszokott megfontoltság, a 6 váltófokozat kellő rugalmasságot biztosít a
lelkesen tiltásig pörgő kis blokknak.
Másnap reggel 7-kor indulás, találkozó Kornéllal, majd Csesznek felé vesszük az irányt, a
cél Győr. A BMW Leier szalont könnyen megtaláljuk, gyors regisztráció, majd irány a
motorokat és magunkat is megtankolni.
A 15-ös sorszámot kaptuk, így kb. 11:30-kor vághatunk neki az útnak, az egyes csapatok
2 perces különbséggel indulnak egymás után. Az eligazítás precíz, mindenre kitér.
A szabályok kemények: kilométerenként 1 büntetőpont jár, ha megtett utunk hossza eltér a
szakasz tényleges hosszától, 50 pont egy kihagyott ellenőrzőpont, a speciális
szakaszokon az átlagsebességet is számít, az előírt sebességhez képest a „gyorshajtás”
10 büntetőpontot jelent km/h-nként, ha pedig lassabban haladunk 2 büntetőpont jár.
(Ha tehát egy speciális szakaszon 5 kilométert tekergünk valahol, majd a kijelölt 57km/h
helyett 60km/h jön ki átlagnak, máris begyűjtöttünk volna 35 hibapontot, Hasta la vista,
dobogó!)
Az itíner számomra elsőre csupa ákombákom, és kiderül, egyedül hamar elvesznék,
hiszen nem véletlenül van a kis rendőrlámpa piktogram mellett STOP tábla jelzés is.
Azokat a lámpás kereszteződéseket kell figyelembe venni, ahol STOP tábla is van, ahol
nincs, az most nem számít. Most esik le, hova is keveredtem, itt nagyon észnél kell lenni!
Nehezen vergődünk ki Győrből, minden lámpa piros, kétségbe is esem, hogy a következő
páros már a nyakunkon, de utána észreveszem, hogy ők kisebb rajtszámmal indultak. Na
ja, azok a fránya kis STOP tábla piktogramok!
Később utolérünk több csapatot, kicsit illúzió romboló is, hogy együtt vonatozunk. A
kedélyeket hamarosan felkorbácsolja egy kis hiba a mátrixban, sárga templomot kell
keresnünk, majd utána egy focipályát. Viszont a templom, ahol megállunk, szürkés, sárga
csíkokkal. Na akkor ez most sárga vagy sem? Végre valami, amiért nem lehet a kormányt
hibáztatni!
GPS elő, tovább menjünk, vagy kanyarodni kell, majd jön egy néni, hogy eddig mindenki
bekanyarodott, menjünk mi is bátran arra. Hamarosan észre is veszünk egy focikaput,
nagyon rég nem örültem ennyire fedetlen sportlétesítmény látványának...
Kicsit kábán futunk be az első ellenőrző pontra, csak rövid pihenő engedélyezett, és máris
jön az első speciális, időre és vérre menő szakasz. Matek, fizika mindig is jól ment, kész is
a haditerv, egyértelmű a cél, hajszálnyival lassabbnak kell lennünk, mint az előírt
átlagsebesség. De motorozás közben hogyan osszak fejben 57-tel, meg 62-vel? A
telefonomon van ugyan GPS, de vagy 100km óta nem számolja a megtett utat, Steve Jobs
anyukájára gondolok.
Gyönyörű tájakon, érdekes helyeken visz az utunk, de újra és újra deja vu érzésem van,
mintha korábbi túrákon jártunk volna már itt. És tényleg elrobogunk egy étterem mellett,
ahol az eddigi legfrappánsabb wifi jelszó láttam: „15ee82148b13a7566ebca216e9”.
Este mikor végre beérkezünk, muszáj megkérdeznem, különben hülyén halok meg ki az a
Gömbi? Az utolsó körforgalomnál ugyanis annyi az instrukció, hogy keressétek Gömbit!
Mint az a három búbánatos kagyló a Pusztítóban, mi meg még mindig papírt használunk...
Este a szobánkat alig találjuk meg, az étteremről nem is beszélve, külön térképet adtak
ahhoz is, hogy megtaláljuk. Menzai koszt, sörrel leöblítve, koedukált zuhanyzó, de lányok
sehol, a hostess lányoknak persze lovagiasan felajánlottuk, hogy nálunk van egy szabad
ágy, ha nem tudnák hol álomra hajtani a fejüket. Hagyjuk a hülyeséget, reggel 4:30-kor
indul az első csapat, mi kb. 5:00-kor.
Éjjel 1 óráig tart a zsivaj, mint egy rendes koleszban, hajnali 3-kor meg kimegy az álom a
szememből, hajnali 4-ig csak forgolódok. Az első indulók már lent szorgoskodnak,
melegítik a motorokat, vagy csak a versenytársakat akarják pszichológiai hadviseléssel
gyengíteni.
A második napi etap érdekesen alakult, több esetben ugyanazon a szakaszon mentünk
oda-vissza, keresgéltük a hordót a falon, barack színű házat, mert egy-egy
kereszteződéstől arrafelé kellett menni, ahol ezeket megtaláltuk. Sok esetben a csapatok
együtt, egymást segítve haladtak tovább. A szűk, kanyargós hegyi utakon folyamatosan
jöttek szembe a később, vagy korábban indított csapatok, de nagyon fegyelmezetten,
egymás zavarása nélkül zajlott a futam.
A pihenők alkalmával is baráti légkörben folyt a beszélgetés, külön köszönet az egyetlen
tisztán női csapat hölgy tagjainak, akik egyébként tisztességgel helytálltak, hogy
segédkeztek Kornél barátom nyakcsigolyáit megmasszírozni.
A jó minőségű osztrák aszfalt után Röjtökmuzsaly felé hamar visszacsöppentünk a magyar
rögvalóságba, a kis Kawasaki megvadult póniként próbált ledobni hátáról, az útvonal miatt
pedig hol a Közútkezelő felelős beosztású dolgozóinak, hol pedig a szervezőknek a közeli
hozzátartozói kezdhettek heveny csuklásba. Végül itt gyűjtöttük be a legtöbb hibapontot,
amikor elfogyott az instrukció az egyik lapon, egy vasúti átkelőnél, megálltunk. Pechünkre
onnan talán két kilométerre volt az utolsó speciális szakasz vége egy kis kocsmánál, ahol
legalább egy kis alkoholmentes sörrel öblíthettük le az út porát.
Innen még több, mint 50 km volt a célig. Mi, motorosok elcsigázva, összetörve, míg
hűséges paripáink (Suzuki V-Strom alias DL-650, és a kis Kawasaki Z300) egy csöppet
megszomjazva, de töretlen lendülettel repítettek minket a célig.
A korábban beharangozottnál is tovább tart a rengeteg adat feldolgozása, izzanak az
Excel táblák, lassan beérkezik az utolsó csapat, bár most nem az utolsókból lettek az
elsők.
Szokás szerint hátulról történik az eredményhirdetés, az utolsó csapat lett az utolsó, 426
hibapontot gyűjtöttek. Ennek ellenére komoly tapsot kapnak a közönségtől, mindenki tudja,
hogy mennyi veríték tapad minden egyes hibaponthoz. A lányok csapata végül 20. lett,
gratulálunk Emese, Zsófi és Gyöngyi! A 10. helyezéstől felfelé már csak néhány pont
választja el a csapatokat, mindössze 64 hibapontja van a 10. helyezett csapatnak.
Már csak a dobogósok vannak hátra, de a nevünk még nem hangzott el. Hűha!
A bronzérmes csapat mindössze 33 hibapontot kapott, csupán kettővel többet mint a
második. Már csak a győztes van vissza. Kornélra nézek, vagy kizártak bennünket, mint
méreten aluliak (296cm3), vagy mi nyertünk volna?
És IGEN, megcsináltuk, 26 hibaponttal 2 fős csapatunk nyert! A szervezők nem tudhatták,
hány fős csapatok kerülnek a dobogóra, furcsa módon 3 serleget és 3 érmet kapunk, bár
tény, hogy motorjaink is megérdemelték a díjakat.
Azonban a sors furcsa fintora, hogy az első napon kieső 12-es rajtszámú csapat pár tagja
nem hivatalosan ugyan, de folytatta a versenyt, és mindössze 26 hibapontot szereztek,
azaz holtverseny lenne! Kornélra nézek, te, kettőnknek 3 serleg és 3 érem jutott, mi lenne
ha...
Mi sem természetesebb, átadjuk az egyik serleget és érmet, és szívből gratulálunk a
szétzilálódott csapat jelen lévő tagjainak! Anno a kisfiammal én is láttam a Verdák című
rajzfilmet párszor...
Az eredményhirdetés után persze van egy kis visszhangja, hogy lelkes amatőrök egy nem
egészen 300 cm3-es kölcsön motorral nyertek, a „kis pucér nindzsa” elagyabugyálta a
rettenetes vadászsólymot is, de az élet színes! A Z300-as remek kis motor, őszintén
sajnálom, hogy vissza kell adnom holnap! Esetleg, ha eladó lenne, és lehetne valahogy
egy dobozt rakni rá, megvehetném asszonynak, és ha mégsem érne le a lába róla,
használhatnám én!
Jó volt látni ennyi vidám embert, küzdeni akarást, kitartást, fiúkat-lányokat
egyaránt. Mindenkit csak bátorítanék, jöjjön el a következő 24 órás futamra, új
oldalról ismerheti meg önmagát, és remek barátságok kezdődhetnek el így!
Hibalista
- Semmi
Ide hordtam szervizbe
Kawasaki Magyarország
Értékelése: 10
Képek a motoromról
Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2015 |
Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 4280 |
Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 1316 |
Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 4 l |
Előző motorja? | ZR-7s | Következő motorja? | még nem tudom, de ABS lesz benne! |
Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
Verdikt | (8.2/10) |