Tökéletes Dugóhúzó
Szöveges ítélet
Budapesten hétköznap reggelenként a Szilágyi Erzsébet fasoron nem könnyű az autósok élete. Különösen azoké nem, akik amúgy fertőzöttek a kétkerekűek szeretetével. Viszonylag sokáig bámultam irigykedve a buszsávban tovatűnő robogósokat, aztán végre a tettek mezejére léptem. Először a garázs egyes számú motorjával próbálkoztam, de a 650-es Kawasakival nem élvezetem a nagyvárosi közlekedést. Nagy, nehéz és széles volt a fővárosi forgatagban, ráadásul a nyári melegben igencsak főzte a tojásokat - már ha értitek mire gondolok...Oké, akkor jöjjön egy robogó. A használtakat gyorsan kilőttem, rendszeresen szervizelt, megkímélt, papírokkal rendelkező jószágot akartam - ilyet nem igazán találtam a kínálatban, vagy csak újhoz közeli áron.
Új robogót venni borzalmas pénzügyi befektetés. Alacsony üzemeltetési költség ide, kis fogyasztás és olcsó biztosítás oda, gyakorlatilag soha nem térül meg. Ellenben állandóan mozgásban tart, időt ad ajándékba, és néha még a motorozás-érzést is nyújtani tudja. A magamfajta türelmetlen motorimádóknak pont ideális. "Ennyi ember nem tévedhet" alapon a Hondára esett a választás. Először a PCX tetszett, aztán néhány üléspróbát követően az SH 125-re esett a választás. Túlzás nélkül állítom, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Pezsgőbarna színe elegáns kinézetet kölcsönöz a kis gépnek, az akcióban kapott hátsó doboz pedig kellően praktikussá teszi. Indítása hülyebiztos: a halk szavú nyolcadliteres a hátsó fék erőteljes markolása mellett kelthető életre. Az üléspozíció bevásárlós-nagymamás, közel a kormányhoz, a bukóm nyitott plexijével már többször lefejeltem a műszerfalat. Az ülés kényelmes, bár nem megyek vele olyan hosszú távokat, hogy a hátsómmal tartósan faggathattam volna a nyerget. Egy személlyel (70 kg) meglepően dinamikusan lép, de utassal is mindig tartani tudtam a forgalom ritmusát. 80 km/h után gyorsul még ugyan, de hosszú kifutás (és/vagy lejtő, és/vagy hátszél) kell a végsebesség eléréséhez. Az első szimpla tárcsaféket gyengének érzem nagyobb, komolyabb motorokhoz képest, a hátsó tárcsával együtt használva már - a motor teljesítményéhez - elegendő a fékhatás. A kis Honda karcsú, könnyű (130 kg) és filigrán, némi gyakorlás után gyakorlatilag bármilyen kis résen elmanőverezhető. 180-190 kilométerenként szoktam tankolni (ekkor a benzinszintjelző már a piros sáv felé hajlik), a Honda 100 kilométerenként 3 liter 95-ös ólommentest kíván. A pakolhatóság a gyári dobozzal nem rossz: az ülés alatt elfér az esőruhám és a lezáráshoz szükséges lánc, a doboz elnyeli a zárt bukót, a kesztyűt és pár apróságot. Gyakran a robogóval megyek sportolni is, ilyenkor a sporttáska az ülés előtti lábtartó részen utazik. Az egyetlen hátránya - ami tulajdonképpen nem is a motoré - hogy a rémes minőségű budapesti utakkal nehezen birkózik meg a futóműve. Viszonylag nagy méretű kerekei ellenére nyeklik-nyaklik az úthibákon, gyakran nézek a tükörbe, hogy egy-egy "ugrató" után nem bucskázik-e alá a hátsó doboz. A pattogáshoz bizonyára az is hozzájárul, hogy a gyári Dunlop gumik szörnyen kemények (de bizonyára tartósak). Nyáron, meleg időben elég jól tapadnak, de elég néhány csepp eső, és kezdődik a korcsolyázás.
Mindent összevetve: nem nagyon tudok jobb fővárosi közlekedési eszközt elképzelni, mint az SH 125, egy tökéletes dugóhúzó! Használhatóságának csak a vezető és az utas "kényessége" szab határt, nálam tavasztól őszig folyamatosan mozgásban van. Erősen ajánlott kategória!
Készült: 2013. október 20-án. A képekért köszönet a Honda Dream-nek.
Hibalista
- Eddig semmi.
Ide hordtam szervizbe
Honda Karasna. Kötelező szerviz 1000 km-nél. Reggel leadtam a gépet, délután elhoztam.
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2012 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 2600 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.4/10) | ||
