Sikeres japán-olasz házasság
Szöveges ítélet
Kezdő motorosként csillogó szemekkel néztem 2006 végén, 2007 elején az akkor bemutatott PC41-es kódjelű új Honda Hornetet. Tökéletesen az én ízlésemnek megfelelő dögös, de nem túljátszott formák, erős, nyomatékos, jól hangolt motor, fordított, jól hangolt első telók.
A realitás azonban más volt, egy kétéves kis Suzuki GS500-ast vásároltam, számomra az volt akkoriban az anyagilag elérhető árú, kezdőknek való nagymotor.
Több mint három évnek kellett eltelnie, mire a piacon számomra is elérhetővé váltak a csodaszép Hornetek. Végül 2011 tavaszán lecsaptam egy akkor 3 éves darabra. Szép, megkímélt állapot, nem karcmentes, nem a szalonból vettem, nem volt nullkilométeres, de így is széles mosollyal nyugtáztam az adásvételt.
Azóta egy szezont volt szerencsém a nyergében eltölteni, ez kb. 3-4000 km-t jelent. A tapasztalataim:
A külsőt nem részletezném, szerintem nagyon arányos, jó kiállású, olaszosan vagány paripa.
Motor, váltó: a motor hosszú állás után is könnyen indul, hamar bemelegszik, hidegen sem rángat, a gázt jól veszi. Egyik fordulatszám-tartományban sem érzi magát rosszul, nincs az az érzésem, hogy ez alatt vagy e fölött kéne pörgetnem (korábbi motorjaimnál volt ilyen). Nyomatékos. Nem hittem volna, de már 5-6 környékén is szépen megindul. Én kisebb erőre számítottam előtte, pedig egy kéthengeres 650-esről ültem át a Hondára. Megtorpanás nélkül, fokozatosan erősödik a piros tartományig. 13 körül szabályoz le az elektronika. Váltó teszi a dolgát, a 3-4 ezer km alatt talán 1-2x váltottam mellé, és talán egyszer dobta ki valamelyik fokozatból. 130-as tempónál 7 ezer körül forog, innen szépen megindul visszakapcsolás nélkül is. Hang moderált, de nagy fordulaton élvezetes, sportdob felesleges.
Futómű, fékek: Első futómű nem állítható, de a gyári beállítással nekem semmi bajom. Nem túl puha, nem túl kemény. Hátsó állítható a’szem hét fokozatban. Fékek jól harapnak, szerintem átlagosnak mondhatók. Adagolhatóságuk szerintem tökéletes, bár a korábbi motorjaimon sem volt ezzel gond.
Kezelőszervek: a vészvillogót leszámítva minden kézre áll, ergonomikus. Mondhatni tipikus japán, minden ott van ahol keresnéd is. A vészvillogót tehették volna a baloldalra, így jobb kézzel nehézkes egyszerre gázt adagolni és a gombot megnyomni. Tükörből túl sokat nem lehet látni, de lehet kapni szélesítőt, akinek nem tetszik. A kormány elég széles, pont jó pozícióban van, hosszú távon is kényelmes és még döntögetéskor is megfelelő. Ideális kompromisszum.
Menetteljesítmény: a 102 lóerő teszi a dolgát. gyorsan 180-ra tudunk vele ugrani, onnan nehézkesen megy tovább a dolog. 220 körül van a vége (nem az óra szerinti), széljárástól, pilótától, benzintől függően. Nagyon gyorsan leforognak a fokozatok. Gyors előzéshez vissza kell gangolni, de akkor meg is indul tisztességesen. Szélvédelem nem is rossz, épeszű tempóig nincs gond.
Fogyasztás: sajnos egyre fontosabb adat. Egyszer számoltam ki, akkor 5,5 körül fogyasztott, főúton egy személlyel. 90-nel haladva simán 5 alatti érték jöhet ki.
Összegzés: remek kiállású, kiváló tulajdonságokkal rendelkező, jó minőségű csupasz motor. Szerintem a kategóriájában ez a csúcs, sőt Z750-nel és GSR750-nel és FZ8-cal szemben sincs semmilyen szégyellnivalója.
Hibalista
- Eddig semmi.
Ide hordtam szervizbe
Mega-Motors Pécs
Értékelése: 8
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2008 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 13000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 3500 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | er-6n | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
