Mindegy hová, csak menjünk
Szöveges ítélet
Aki csak egy tesztet is olvasott róla, tudja, hogy jó, elég hosszan reszelgette a Honda, mielőtt kiadta. Ezért most gyorsan le is tudom a nem annyira jó részét, ha valaki csak erre kiváncsi:
1.: Rozsdásodó küllők. A 2018-as modellt már új, rozsdamentes küllővel gyártják, de az első kiadás bizony csak horganyzott biliacél küllőket kapott, amik már pár hónap után elkezdik megmutatni az oxigén roncsoló hatását. Nekem sajnos már a garancia lejárta után mutatta egy típustárs, hogy az a sötét lerakódás bizony nem kosz. Már amikor vettem - másfél éves volt akkor - sem volt fényes, ezért nemigen tűnt fel a változás. A fórumon van is róla sok szó, garanciaidőn belül mindenkinek szó nélkül cserélték - igaz, '18-ig az eredeti horganyzott küllőkre. Azóta viszont kijött az új erősített küllő, az már rozsdamentes acélból készült, lehet jó pénzért átküllőztetni.
2.: Gyenge hátsó kerékcsapágy. Tudomásom szerint már a régi Africa Twinben is gyenge volt, ez úgy tűnik az újban sem lett erősebb, az enyém 35000 km-nél már lógott, cseréltem erősebbre, remélem ez tovább bírja.
3.: Markolat. Ez kritikán aluli egy ilyen szintű/árú gépnél. A bal markolat gyakorlatilag már teljesen elfoszlott (a gép még nincs 3 éves, 48000-et futott, garázsban tartott), de a jobb sem fogja sokáig húzni. Az enyémen ráadásul a fűtött kivitel, százezer egy szett, nem vagyok boldog…
4.: Ülés. Kemény. Nagyon. Még az én nőiesen párnázott hátsó részem is sajog rajta 300 km után. Erősen gondolkodom egy zselésítésen. Addig marad a rendszeres pozícióváltás a nyeregben, elég nagy hozzá, illetve az időnkénti kiállás.
A gépnek van még egy ismert típushibája, amit szintén sokan emlegetnek fórumon: a kapcsolók rosszul bírják a vizet, többeknél előfordult, hogy a start gomb összeakadt a pillanatleállítóval és ha az ember nem nyomja elég hosszan indításkor, a gomb elengedése után rögtön le is lövi magát a gép. Az enyémen ez nem jött elő, remélem nem is fog.
Eddig tartott az önmegtartóztató objektív rész, most pedig jön a szubjektív benyomásokkal és főleg élményekkel teli nyálas ömlengés, hogy miért vettem és milyen is használni.
Régóta gondolkodtam már egy fiatalabb, kényelmesebb gép vásárlásán, mert bár még mindig imádom a VRF-t (arról is áradoztam egy sort pár éve: https://nepitelet.hu/motorok/honda/az_agyondicsert_agyondicsernivalo/), az itthoni rossz utak és a fájós hátam egyre inkább kívánta a hosszú rugóútat és egyenes háttas üléspozíciót. Ebből már egyértelmű volt, hogy túraendúró kell, no de melyik? Adja magát a BMW, de a GS1200 nálam nem játszik, mert a japánokhoz szokott lelkemnek szervizigényes, meg percenként jön szembe egy, ráadásul a boxer hangja sem hoz lázba; az F800 ugyan tetszett, próbáltam is, de aránytalanul drágának találtam. Tigerrel kacérkodtam sokáig, de valahogy a japán függőségem nem engedte; gondolkodtam a TDM-en, tudom, hogy jó, de az a forma… inkább hagyjuk; V-Strom 600 felcuccolva picit gyenge, 1000-es meg sokat eszik, Varadero szintén nem az a kimondott szépség - szerintem. Persze az esztétikum nem minden, de ha már egy kisebb vagyont adok ki egy motorért, akkor az már a kinézetével is csábítson el. Az Africa Twin megjelenése óta tetszett, olvastam az összes tesztet róla, kívántam mint drogos azt a kis csíkot, de egy új motor rendesen túl volt a büdzsémen. Maradt az előbbiek nyálazása és az álmodozás.
Aztán '17 tavaszán úgy hozta a sors, hogy lett pár szabadon eltölthető napom Lisszabonba, ahol mit ad isten, éppen volt egy motorbérlő, ahol lehetett AT-t bérelni. Drága volt, mint a rosseb, de nem lehetett kihagyni - gondoltam itt az alkalom, hogy kiderüljön, valójában mi francról is álmodozok egy éve.
Az első kétszáz km után még nem voltam teljesen meggyőzve, nem mintha rossz lett volna, az rögtön átjött, hogy ez egy remek gép, de még nem éreztem azt a nagy szerelmbeesést. Aztán amikor a 400km-es etap után még bizsergett a tenyerem és visszaültem a mocira hogy szürkületben, vékony, rossz erdei utakon körbeszaladjam a szomszédos hegyet (100km), na akkor kezdtem megérteni, hogy mi benne a buli. Még három napot csavarogtam a Portugál hegyekben, csupa kanyargós, eldugott úton, összesen 2000km-et. Mire visszaadtam már tudtam, hogy nekem kell egy ilyen. A következő pár hónapban folyamatosan nyálaztam a hahut meg a mobile-t. Itthon csak pár darab volt és azok is nagyon drágán, de a németeknél már akadt pár, amit fogcsikorgatva, de ki bírtam fizetni. Végül egy 20000-et futott, jól felszerelt (dobozok, markolatfűtés, közép sztender) példány lett a győztes. Lábon hoztam haza, keresztül az Alpokon, hogy szokjam kicsit - így lesz a 800km odaútból 1200 hazafelé.
Sokan félnek ekkora motort venni, főleg nőtársaim, mert hát 250kg, meg magas - sztenderen a vállamig ér a kormánya -, de szerintem nem emelgetni kell, hanem motorozni rajta. És ha már gurul, vezetni nagyon könnyedén lehet, pillanatok alatt megszoktam, hiába volt a VFR-hez képest nagyon más. A magas ülés azért kicsit több időt igényelt, a megállásoknál eleinte volt egy kis para, mivel a 175 centimmel még az alacsonyabb üléspozícióba rakott üléssel is csak az egyik oldalon ér le teli talppal a lábam, ráadásul a nagy bólintása miatt többször egész egyszerűen rossz helyre léptem, és amikor kiegyenesedett az eleje, arrébb kellett sasszéznom. Aztán lassan rájöttem, hogy ha kicsit előrébb ülök és oldalra nyújtom a lábam, akkor minden szépen a helyére kerül és végre nem tipegve állok meg minden lámpánál.
Könnyedén lehet a kocsik között szlalomozni vele, amíg megy a sor, de ha egyszer beállt, akkor lehetnek gondok, mivel a kormány nagyon széles és pont olyan magasságban van, mint a SUV-ok és kisteherautók tükre… De ez nem is egy városi motor, sokkal inkább a végtelen túrázásra találták ki. És arra aztán elképesztően jó. Csak az idei évben több, mint 20000 km-t mentem vele, teljesen vegyes utakon - magyar alsóbbrendű utak, alpesi szerpentinek, kárpátaljai kátyúrengeteg, pirenneusok eldugott utacskái, balkáni vegyesfelvágott - és egy nagyon kevéske terepen. Elképesztő, hogy mennyire jó még a legvacakabb aszfaltúton is, teljes magabiztossággal lehet csapatni bármilyen göröngyös szakaszokon, anélkül, hogy ez fárasztóbb lenne mint sima úton. Csupán egy kis rezgés jön át a kormányra, hogy azért érezzük, dolgozik a gép alattunk. Szerintem leginkább ilyen körülmények közé való ez a motor.
Igazi terepen csak egyszer mentem vele, részint mert aszfalt gumi van rajta (Pirelli Scorpion Trail II), másrészt meg mert gyáva vagyok és fosok a tereptől, soha nem terepeztem. Viszont ha már lett egy terepképes motorom egyre jobban kezdett izgatni a dolog, úgyhogy beterveztem a nyári túrára egy izgalmas szakaszt a Kantábriai-hegységben (https://www.dangerousroads.org/europe/spain/7856-pista-espinama-sotres.html). Hogy mégse élesben kelljen kipróbálni, még beneveztem a túra előtt a Safety-Hungary egy napos bevezető tereptanfolyamára - csak ajánlani tudom mindenkinek, nagy buli és az alapokat szépen össze lehet szedni. Szóval ennyi előképzettséggel, három dobozza, egy hengertáskával, aszfalt gumikkal, egyedül és persze zabszemmel a sejhajomban indultam neki életem első földútjának. Annak azért örültem, hogy előző napokban nem esett az eső, így száraz volt az út - sárban tuti nem próbáltam volna meg. Fölfelé inkább csak poros volt az út és rohadt meredek, de simán ment, aztán a fennsíkon kétszer jól eltévedtem - először csak egy szép nagy füves réten kellett visszafordulnom, ahol gyalogúttá szűkült a csapás, másodszor a kb 45%-os emelkedő ébresztett rá, hogy nem jó helyen járok -, mire végül megtaláltam a járható utat. Innen jött a problémásabb rész, lefelé öklömnyi kövekkel volt tele az út és hajtűkanyarokkal. Egyesben motorfékkel illetve hátsó féket taposva óvatoskodtam le egészen addig, amíg a kecskéket őrző medvényi kutya úgy nem gondolta, hogy én egy elcsatangolt kecske vagyok… egyből rájöttem, hogy kettesben és nem fékezve sokkal gyorsabban lehet haladni - és könnyebben is. Még ezekkel az utcai gumikkal és egy tök kezdő "off-road"-ossal a nyeregben is olyan simán szaladt le a hegyről a gép, hogy csak ámultam. Biztosan nem ez a tökéletes terepmotor, de pár km akármilyen földút meg sem kottyan neki.
A teljesítménye nekem bőven elég, nyílván nem úgy gyorsul, mint egy sportmotor, viszont a nyomaték már egészen alul megérkezik és tol végestelen végig. A hangja pedig különösen az alsó tartományban baba, néha csak azért nem váltok vissza, hogy hallgassam azt a mély, V2-re emlékeztető brummogást. Ja, és motorféknél szépen kultúráltan durrog vissza, csak hogy mindenki tudja, megérkeztünk.
Pakolni elég jól lehet, a gyár dobozok egyetlen mozdulattal fel-le vehetőek, és aki 120l-be nem képes belepakolni, az menjen kocsival. Vagy mint én, tegyen fel egy hengertáskát a hátsó ülésre.
Fogyasztása túratempóban (100-120 között) 4,5l, városban és autópályán 5-5,5l, nekem a teljes eddig megtett távra 4,8-at mutat. Láttam youtube-on egy videót, amin az egyik tulaj ekézi a motort, hosszasan agonizál azon, hogy hogy lehet egy túramotorra 17l-es tankot tenni. Nos szerintem bőven elég, tapasztalataim szerint 350km-t minden gond nélkül elmegy egy tankkal, én már többször tankoltam 400km után. Persze biztos vannak olyan helyek a földön, ahol nincs 400 kilométerenként kút, de azt hiszem az átlag AT tulaj nem ilyen helyeken motorozik.
Hibalista:
A már fent említett dolgokon kívül a 24000-es kötelezőn közölték, hogy töröttek a gyertyapipák, gariban cserélték. Ezen kívül egy olajfolttal való találkozás következtében elkövetett elcsúszás miatt kellett a jobb oldalán pár fogyóeszközt cserélni: index, fékkar, tükör, idom, utas lábtartó, csomagtartó. Viszont a bukócső jól vizsgázott, a lényeg sértetlen maradt. A sérült elemeket a téli leállás alatt sorban kicseréltem, csak hogy ne unatkozzak.
Hibalista
- Küllő, markolat, gyertyapipa.
Ide hordtam szervizbe
Honda Dream: megbízhatóak, gyorsak, csak mindig tele vannak, ezért érdemes jó előre időpontot kérni.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Blan Moto, Girona: a nyelvi nehézségek ellenére - ők angolul és katalánul nem beszélek - elhitték, hogy a kijelölt időpontban ott is leszek, minden extra kérésemet mosolyogva teljesítették, és még a motort is lemosták a végén.
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2016 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 20000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 28000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | VRF 750f | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.3/10) | ||
