Még él, sőt, egyre jobban van
Szöveges ítélet
CB 400 N, kéthengeres, léghűtéses, 1978-1984 között gyártották.
Majd’ 40 évesen tettem le a jogosítványt, előtte is csak robogóztam néhány évet: minden jó szándékom ellenére a lelkes amatőrökkel szembeni fenntartásokkal érdemes kezelni az alább elmondottakat.
Mielőtt megvettem, utána olvastam, mire kell ilyenkor figyelni. Két nagyon fontos szabályt találtam: a vásárláshoz vigyünk magunkkal motorhoz értő embert, illetve fussunk el, ha nyálcsorgatásunk tárgya hidegen fehéren füstöl.
Egyedül mentem, a motorból beindítás után dőlt a füst. Megvettem hát.
A típust illetően már a többhetes hirdetésböngészés idején elvesztem, annyira tetszett a formája – nyilván van ennél szebb jármű, de nekem ez az esetlen-filigrán kinézet a legbájosabb. Amikor élőben megláttam, beleremegett a lábam, majd a tulaj egy rozzant fészer előtt be is indította: abban a pillanatban minden eldőlt (a lassan oszló, égettolaj-szagú füstben lealkudtam komoly tízezer forintot, mert keményen tárgyalok). Az együtt járó két dugattyú – 360 fokban eltolt gyújtással, ezért a motor előbb fullad le, minthogy rángasson vagy csapkodja a láncot – a két, középen egymásba nyitott trombita-kipufogóval olyan borzongató hangot ad, aminél talán csak a hetvenes évek sornégyesei tudnak különbet. A hazaúton én bizony boldog ember voltam, bár azt már akkor is érzékeltem, hogy a 27 lóerős szerelmemet zavarba tudja hozni a szembeszél.
Hónapokig kéjes élvezettel használtam, megcsináltam rajta az első, „modern” konstrukciójára jellemzően 3000 km-ként esedékes olajcserét, majd elkezdtem szerelőt kutatni. Kicsit már zavart, hogy indítás előtt el kellett tolnom embertársaimtól minél messzebbre, elkerülendő a füstben fuldoklást, meg a szánakozó röhögést. Hiába bizonygattam mindig, hogy bemelegedve már nem füstöl, amúgy jó gép ez, Honda, ilyenek.
Az internet csodája, találtam egy kedves, türelmes, hozzáértő szerelőt. Azóta gyakran találkozunk.
Először is felújította a hengerfejet. A négy szívószelepnek gyakorlatilag megsemmisült a tányérja, egy szelepvezető törött volt, a szelepszár-szimeringek elkövesedtek. Jelzem, a futásteljesítmény megtippelhetetlen: az óra ugyan 100 ezer körül mutat, de valamikor a múltban motorcsere történt, ugyanis az 1983-as vázban beazonosíthatóan 1980-as blokk foglal helyet. Milyen lehetett az eredeti, ha régebbire cserélték? A dugattyúgyűrűk továbbra is kopottak, de a nagygenerál örvénye egyelőre nem szippantott be. Már nem füstöl hidegen sem, és a korábbi fél liter helyett csak két deci olajat fogyaszt el ezer kilométeren. A karbi gumi szívócsonkjait is cseréltettem, mert bár repedtek nem voltak, de olyan csúnyácskának találtam őket.
Egyszer előzés közben, 120-nál nagyot robbant a lánc, szerencsére nem blokkolt a hátsó kerék. A lánckerék viszont kifordult a helyéről, egyúttal a kerékagyról ledarálta azt a peremet, ahova az őt tartó seeger gyűrű illeszkedett. Tréleren jöttünk haza. Utóbb kiderült, hogy hiányzott a kerékagy és a lánckerék közötti távtartó-központosító gyűrű, és a 30 éves menesztő gumik eddig bírták átvenni a szerepét. Bontott hátsó kereket kellett vennem, amit legközelebb egy grazi (!) bontóban találtam meg, ijesztő összegért (de azon legalább megvolt a távtartó gyűrű). Az új menesztő gumik is kurva drágák voltak, angol webshopból. De a láncnak és a lánckerekeknek nem lett bajuk, máig azokat használom; a gyári 530-as méret szimpatikusan túltervezettnek tűnik ide.
Az első fék jól néz ki, két tárcsa, mindegyiken kétdugattyús nyereg. De sosem fogott, hiába tisztogattam az úszónyereg csapjait és a dugattyúkat, cseréltem a fékfolyadékot, és hiába váltogattam a betéteket (amúgy még az eredeti volt benne, úgy tűnt, márványból készítették). Aztán vettem két bontott nyerget, most nagyságrendekkel jobb. Úgy értem talán már eléri egy kínai robogó fékhatását. A hátsó dob viszont érintésre pazarul blokkol.
Minden spirált és bowdent ki kellett cserélnem (ilyenkor a lakótelepen vagy százan nézik a káromkodással kísért műsort), csak a szivatóé maradt a régi, szar is. A sokat látott gumist is meg tudtam lepni abroncsaim életkorával, az újak a közismerten világverő Heidenau márka kínálatából származnak. Nekem bőven megfelelnek.
Volt egy olyan sebesség, ahol az első teleszkópok mindig pulzálni kezdtek. Olajcserét kértem, szegény szerelő közben majdnem elhányta magát, olyan szaga volt a régi teleszkópolajnak; valószínűleg az is még Japánban került bele. Sokkal jobb lett. Érdekes, hogy a teleszkópszimeringek maradtak a régiek, mert még jók, és az olajat a szárak alján le lehetett engedni. A 30 éves gumialkatrészek egyébként is még mindenhol tartják magukat, amit én nem is igen értek.
Itt már persze rég nyilvánvaló volt, hogy ha veszek egy feleennyi idős, kétszer ilyen erős motort, az sem lett volna drágább. De hát ez tetszik és gyorsabban sem akarok menni. Nekem is furcsa.
Az olajszűrőt belül tartó, egyben az olajszűrő fedelét alulról rögzítő speciális csavar fejét minden szűrőcsere alkalmával elnyalom, ekkor a házunk előtt elfektetem a motort, és pár óra alatt a teljes szerszámkészletem felhasználásával valahogy csak meglazítom (ilyenkor a dekli hűtőbordái közül néhányat mindig letörök). A bontókban kapható csavarok feje is el van nyalva, ha mégsem, akkor a következő alkalommal én teszem tönkre, ezért mostanában inkább egy anyát szoktam rá hegesztetni, ami rendszerint a következő cserénél megy szét, stb. Asszem, ez a rész nincs igazán japánosan kitalálva.
A blokk kifejezetten rövidlöketű, nagyon jól lehet pörgetni, hétezernél – persze magához képest – megvadul és egy rekedt operaénekes hangján bömböl, tízezernél kezdődik a piros. De én ilyenkor nagyon sajnálom, mert már öreg és egyébként is. Bár elvileg a bődületes 20 Nm-t is magas fordulaton nyújtja, de esküszöm, nyomatékosnak érezni alul is. Biztos csak bebeszélem magamnak, mert oda vagyok érte. Előre a gyárinál eggyel nagyobb lánckereket tettem, így országúton valahogy megnyugtatóbb a hangja, a gyorsulásban meg nem vettem észre visszaesést. A 90 km/h az, amit észrevehetően kedvel, de 110-zel is bármeddig használható – a kilométeróra a járműiparban valószínűleg egyedülálló módon a valós értéket mutatja. Biztos elromlott.
Kipróbáltam néhány mai és régebbi motort, de ilyen vajpuha kuplungot, és ilyen pontos, mégis könnyű váltót, mint az enyém, még nem láttam. A fogyasztása 80 km/h-nál 4,2 liter, efölött lineárisan nő: pl. 110 km/h-nál 4,8 liter. Városban 4,4. Mindez a 30 éves, szétkopott fúvókákkal, melyeket lassan ki fogok cserélni – gondolom, ezzel valami spontán kialakult karbi-egyensúlyt felborítok, ezért utána rosszabb lesz, de én már csak így javítok. És persze 0,2 deciliter olaj is eltűnik 100 kilométerenként, függetlenül attól, hogy 10W40, 15W50 vagy 20W50, Castrol vagy Repsol, szintetikus vagy full ásványi.
Magasan van a súlypont, vékonyak a gumik, ezért a mélyebbre döntés halálfélelmet okoz (oké, nyilván puhapöcs is vagyok). A futóművet inkább feszesnek mondanám. Holott az évjárat, az elhasználtság, a vélt tervezéskori felhasználási terület és a nagy kerekek (19” és 18”) inkább a bizonytalan hintaágyat tennék logikussá. De hát nem. Az ülése meg direkte ártalmas az egészségre: először másfél, utána minden félórában meg kell állni cigizni, úgy nyomja a seggem. De azt sem tudom megítélni, hogy mert kemény vagy mert túl puha (mármint az ülés, nem a seggem). Kár, mert amúgy a perfekt üléshelyzet egész napos elfészkelődést tenne lehetővé. A kiegyensúlyozó tengely is mérsékli annyira az együtt mozgó dugattyúk erőhatásait, hogy ne zsibbadjon (vészesen) az ember keze.
Lötyög a kikopott kuplungkar, kicsit kevés a töltés, pár nap után sokára indul (állítólag korabeli CB-betegség: elpárolog a benzin az úszóházból), az oldaltámasz olyan rövid, hogy a motor csaknem 45 fokban megdől, no és hiába állítgatom a hátsó rugóstagot, egy utas súlyába szinte belerokkan.
Gyenge, hangos, beteges, korszerűtlen. De kilógó béllel is nyargal, a hangszíne, a fizimiskája, a gépszaga pedig jobbá teszi a világot.
Uramatyám, de szeretem.
Hibalista
- Öreg már, ráadásul elhanyagoltan vettem, ezért sok mindent kellett cserélni, és még jó pár dolog hátra van. A kategóriából adódóan főleg bontott és utángyártott alkatrészeket veszek, de szinte mindenből van még hozzá eredeti is (pl. szelepekből gyárit tetettem bele). Nem egy űrtechnika, ezért szerintem még így is kellemesre feljavítható. Ez a folyamat viszont oda vezet, hogy a feleségem szerint én nem is motorozni szeretek, hanem a motorral szöszölni. Rágalom.
Ide hordtam szervizbe
Koncz Antal, Újpest. Maximálisan elégedett vagyok vele. Rég látott már ilyen típust, mégis minden részletét fejből fújja. Amennyire meg tudom ítélni, nagyon gyorsan dolgozik, teljesen korrekt áron. Még az ökör kérdéseimmel sem tudom kihozni a sodrából.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Én volnék. Viszonylag meg vagyok magammal elégedve, noha nem értek a motorszereléshez. Ami bonyolult, azt nem piszkálom.
Értékelése: 7
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1983 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 87000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 11000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 4 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | Egy nagyobb CB, ha netán meggazdagodom |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
