Kis CBR forever (második rész)
Szöveges ítélet
Első motorom egy CBR 600 F2 volt, amit 2012 telén adtam tovább. Az eladás fő indokaként szerepelt a pakolhatóság hiánya, márpedig a fejembe vettem, hogy túrázni kell.
Igen ám, de egy kényelmes, mégis sportos Honda, egy mindig készen álló CBR után mit vegyek? Nekiálltam a keresgélésnek, de több lett a kérdés mint a válasz: sportmotor,
de túrára is jó legyen. Öcsém kérdése gyújtotta fel a villanyt: vegyél dobozos CBR-t. Hasznaltauto.hu, szűrés CBR-re és dobozra, éppen volt, éppen tökéletes állapotban leledzett,
éppen meg is vettem jól.
Iszonyatosan kényelmes motor, a 172 centimmel, 65 kg-os súlyommal legalábbis. A leghosszabb utunk 1100 km-re sikerült, a horvát tengerparton indultunk hajnalban, Montenegrón,
Szerbián át értünk haza éjjel, és még nem kámpicsorodtam el teljesen. Kényelem tehát, fontos!
Megbízhatóság. Olyan nem történt meg hogy ne indult volna. Mindig számíthattam rá. A szervízelésre odafigyeltem, az olajcseréket időben megkapta a motor, hatezrenként, szűrővel együtt.
Egyszer kigyulladt alattam valószínűleg egy zárlat miatt, de éppen jó helyen voltam, éppen tudtak segíteni, éppen el tudták oltani a lángokat, az angyalok figyelnek. Egyszer a vízpumpa adta meg magát, de szintén jó helyen, tréler nélkül abszolválható javítás következett ismét. Azért ez egy húszéves motortól szép teljesítmény, az együtt megtett 65000 km alatt.
Időközben elkezdődött a pályázás is. Jó gumikkal (a Pirelli Diablónál állapodtam meg) kifejezetten jó élményt nyújtott a kis CBR akár Kakucsról, akár az Euroringről vagy éppen a Hungaroringről legyen szó.
A túrázásra találták ki a CBR-t mégis; a három dobozzal a világból ki lehetett gurulni vele.
Húsz év azonban sok idő; azt a tanácsot kaptam, hogy ha nem akarok apró szerelgetésekbe bocsátkozni, nézzek új motor után. Nagyon nehéz volt az elválás, álljon hát itt egy nekrológ, ami az elszakadás utáni első héten írodott.
Kényelme, kezessége, túrázáshoz és még akár pályázáshoz is elegendő ereje, megbízhatósága miatt kezdő motorosoknak is jó szívvel ajánlom a típust.
Nekrológ
Normális vagyok, tényleg hirdettem, tényleg olvasták, valóban megvették Ubult? Most komolyan: ennyi volt? Felteszik a dobozos autóba, és többé nem látom, nem láthatom őt, aki pedig nagyon ritkán utazott dobozos autóban, pedig mennyit utazott, de mennyit!
És csak ment, és ment. Ment, vitt engem, mentünk együtt. Vitte a Nőt, a Kisgyerekeket, a Barátokat, és csak ment és ment. Már-már .'"+!" volt ez a menés, nem nagyon akart megállni sem, szinte soha. Hetvenezret ment, mentünk, sok idő ez, rengeteg; 6 évnyi idő, összenőttünk, összenőttem vele, a vassal. Már kezdem sejteni a nagy öregek beszámolóinak a mozgatórugóit, az emlékeket, amik egy-egy elbeszéléskor előjönnek, a szavak mögött megjelenő apró mosolygást. Szóval ment, megállás nélkül; Zürich, Mariazell, Prága, Pula, Mariazell, Bledi-tó, tengerpart, síkság, Alpok, hágók, esőben, fagyban, síkesztyűvel, maszk nélkül, szétfolyva a 40 fokban, majdnem feldőlve a bura hatása alatt, le a hegyről, fel a hegyre, körbe a Balatont, ki a Garda-tóhoz, a Balkánon ámokfutni, menni aszfalton, köveken, porban, elcsúszni, felállni, felállítani próbálni, elszenvedni; majdnem leér, aztán csak leér, a kanyar, az de jön, menni, be; 1:50, aztán 1:40, majd 1:30 alá, igen, leér a térd, kopik, karcolódik. Kifolyik, felforr, a legjobb helyen, mindig a legjobb helyen, aztán továbbmegy, csak megy, nem áll meg; ó, már itt a hóhatár; lázasan, újra életre kelve, menni, messzire, jönni a messziből, emlékezni, kifáradva, megújulva, menni. Otthonosan, Miskolc, gyorsan, csak egy ugrás, nincs bírság, van bírság, Autobahn, fizetni, de menni, Vajta, 40 perc, talán húsz, M6, szeretjük, M7, szeretjük, alagút, ahogy dübörög, ahogy világít, amilyen jó ott az eső elől elbújni, meleg levegőben kiengedni kicsit, aztán menni ki, álló napig ázni, menni, nem csúszik, csak megy, aztán csúszik, hideg minden, csúszik, a szél odébbdob, csak mosolyog, kurjongat, aztán káromkodik. M7, de jó, még csak itt? Ó, már itt, M1, Bécs, megint, Mariazell, megint, Alpok, megint. Szerpentin, egyre jobb, egyre gyorsabb, egyre nagyobb élmény. Kopik, rágja, a vasfog, az UV, a rozsda, az évek. De indul újra, ha nem, új delej, aztán indul újra, mindig. Nem hagy el, megvár; éjszaka ott van egyedül, és megvár, a tengeri sós,friss szellőben, a hónapos, áztató esőben, az őszi levelek fedte párás felszálló ködben, ahogy beborítja a völgyet, a tavaszi napsütésben, ahogy éles szögben ébreszti a reggelt, megvár; ott vár, és indul. Dobozzal, két dobozzal, gitárral, gitár nélkül, kínlódva, ráhajolva, hátradőlve, fél lábbal, két lábbal, feltérdelve, gyakorolva, csak menni, csak haladni. Tankolni megállni, megörökíteni megállni, nem megállni csak leképezni, csak emlékezni, mert haladni kell, folyamatosan, hajnaltól öreg éjszakáig. Cserélni amikor kell, cserélni mindig, a legjobbat adni, a legjobbat kapni, húzni, tekerni, gangolni feszesen, egyenletesen, kapaszkodni, mosolyogni. Vigyázni, fékezni, túlélni, elengedni, integetni, visszamosolyogni. És ennyi. Tényleg?
Talán a következő világan, akik előrementek, már építik, már készítik, talán már készül, talán már tesztelik. Ott nem gyullad ki, ott nem csúszik meg, nem folyik el.
Vagy talán a következő szezonban folyt köv egy VFR-el? :D
Hibalista
- -vizpumpa
- -fesszabalyzo
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 70000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 65000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | CBR F | Következő motorja? | K 1200 S |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.1/10) | ||
