Bordó-arany álom
Szöveges ítélet
A bordó-arany paripa már a szalonban hívogatott. Egy kisebb méretű, minden irányban állítható olasz plexi, háttámla azonnal, később pedig két bőrtáska, és bukócső kerültek felszerelésre.
Csak az állítható plexi ér valamit! A gyári, fix plexi vagy éppen jó a motoros méreteihez, vagy nem, és ha 100-nál úgy rázza a sapkát szél, mint ahogy az Energomat centrifugál, akkor vagy gyorsabban, vagy lassabban kell menni…
Végül sikerült úgy beállítani a szélvédőt, hogy párom 150-nél sem verte a hátamat…
Egy személlyel mutatott az óra 160-at is, de ketten, full túra felszereléssel 120-130 a kényelmes tempó. Viszont ezzel a világ végéig elmegy. Mivel nincsen benzinszint-jelző, trabantos a szisztéma: napi számlálóra állít, majd kb. 150-200 km- után a ledöddőzéskor bal kézzel lenyúl, és tartalékra fordítja a csapot, és keresi a benzinkutat… Fogyasztása 4-6 liter, a „hajtási módtól függően”…
A lánc fújására érdemes időt szánni. Az első és második lánc is, kb. 24-25 e km-t bírt ki, kellő, 500-1000 km-enként megejtett teflonos láncspray-s kezeléssel. Mivel sajnos nincsen középállványa, érdemes egy krokodil emelőre alkalmas zártszelvényt szerelni, amivel egyedül is jól fel lehet emelni alul a motort, valamint egy funérlemez darabbal elfedni a hátsó gumit ilyenkor, hogy láncápolás után balra is elcsúszás nélkül lehessen kanyarodni…
Apropó a gumi. A gyári Bridgestone szerintem buta gumi, és szörnyű csúszós esőben. Alig vártam, hogy elkopjon, és hosszas keresgetés után Pirelliket vettem rá, ami nagyon bevált. Úgy láttam, a későbbi sorozatok, és a kardánosok már Dunlop-pal jöttek.
Nem egy versenymotor, de sem benzinből, sem láncból, sem gumiból nem fogyaszt sokat. A hátsó Bridgestone kb. 28 ezret bírt, az első ugyanolyan kb. 32 ezret. Végül a Pirellikkel adtam el, és volt még rajtuk használható futófelület.
A kipufogója végig össze van hegesztve, de legalább nagyon hangtalan. A gyári motoron ülve csak a villanymotor-szerű surrogást hallani még az 53 ezer km-es motoron is! Egyszerűen elpusztíthatatlan a motorja!
Alkalmas méretű (kb. 120 cm hosszú) rúdacél szárra hegesztett, például 11-es, 17-es, vagy 23 mm-es átmérőjű fúróval lehet teljesen végigfúrni a dobot az ipszilonig. Először érdemes a kisebbel kezdeni, majd ha megszokják (a motoros, és a szomszédok is), akkor lehet felfelé haladni. Egyébként alapjáraton, kis fordulaton szinte gyári marad a hangja, csak a gázt ráhúzva élénkül meg kissé, de még nem zavaró módon. A motor mögött állva így még 1 km-ről is hallani lehet a hangját…Láttam az elvágott leömlőkön Higway Hawk-os csővégeket is, azzal tényleg szépen, gyomorból szól.
Szervizbe a Japán Motorhoz hordtam Bajcsi Tomihoz. Minden szervizt ők csináltak, kitűnően és korrekt áron. Az 1 bowden cserén kívül csak a szokásos szerviz alkatrészeket kellett cserélni.
Amint a fentiekből is látszik, nagyon a szerettem és a szívemhez nőtt a motor. Szerintem ebben a 700-800-as kategóriában a legszebb ilyen jellegű motor, és soha el nem romlik! Semmije sem! Csak ajánlani tudom bárkinek, aki ilyenben gondolkodik. A következő a nagy testvér a VTX1300 volt, de az már egy másik történet…
Hibalista
- 45000 km-ig semmi!!!
- 45000-nél elkezdett szálkásodni a kuplungbowden, amit a következő, 48 ezres szerviznél kicseréltettem.
Ide hordtam szervizbe
Bajcsi Tomi (volt Japán Motor)
most Rodeo Ride 34
Kecskeméten
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 53000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 4 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.3/10) | ||
