Adrenalin némi tudathasadással
Szöveges ítélet
Emlékeink között bányászva biztosan mindenkinek előjön a rémes kamaszkori dilemma: most akkor Csókolom, Jó Napot, vagy marad a minden kellemetlen helyzetet megoldó „jajnemisvettemészre” sunnyogás. Az SH300 nyergében ezt bizonyosan átélheted újra. Mikor három szembejövő motoros megvető lenézéssel nem fogadja a köszönésed (nehogy már, egy robogós?!), akkor feladod. És ekkor jön a pont az „i”-re. A negyedik az utolsó pillanatban előre köszön, amire már nem tudsz reagálni. Így lehet megélni pár percen belül a „tukker lét” mindkét oldalát.
A fenti bevezető csak egy gyenge próbálkozás a tudathasadás érzékeltetésére, ami az egész konstrukciót jellemzi. Egy kiváló városi robogó-koncepcióról van szó, de éppen 2x annyi lóerővel, ami erre a feladatra bőven elegendő.
A túra-nagyrobogók félig fekvő testhelyzetéről itt szó sincs. Ülsz egyenes háttal mint egy ötvenesen, a lábaidat úgy tartod derékszögben összezárva a talpalón, mint elsős kisdiák a bemutatóórán. Azután gázt adsz (tökig mint a robogókon általában) és akkor jön a meglepetés. A 27 lóerő közel sem fejezi ki azt a dinamizmust, amit ez a gép egy piros lámpa utáni kilövéskor produkál. Sokkal nagyobb és erősebb motorok gazdáinak arcára tudsz álmélkodó csodálkozást varázsolni, mert ha 50-60km/h-ig szól a verseny, akkor nagyon magabiztosan nyertél.
Fontos tudni, hogy Olaszországban toronymagasan vezeti a piacot az SH trió (125-150-300), és ez nem lehet véletlen. Nem is az. A nagyméretű kerekek komfortossá és biztonságosabbá teszik a közlekedést (a magyar valóságban ez értsd úgy: némi bónusz páncélzatot kapsz a kátyúkkal vívott egyenlőtlen túlélési harcban). A vázgeometria a nagy sebességű haladást leszámítva kiváló, a tekintélyes 172kg tömeget meg sem érzed, a fizika nem állja útját a kocsisorok közti esztelen cikázásnak, legfeljebb némileg a józan ész.
A rugózás egészen jó és komfortos, a fékek erőteljes alkalmazásának elsődleges gátja a fizikai erőd, amivel igyekszel nem lecsúszni előre az ülésről, mégiscsak ciki. A kombinált ABS szerintem kötelező opció. Ha azt nézem, hányszor kezdett el dolgozni alattam, amikor nélküle még bőven fokoztam volna a fékerőt, el kell gondolkoznom a motorozási rutinomról alkotott képről. Mint tudjuk, a tapasztalat relatív dolog, minél több van belőle, annál kevesebbnek érzed.
Közel 15.000 km használat után teszek egy sovány kísérletet az SH300 definiálására. Egy igazi mindenes, városi és elővárosi használatra kiváló jármű. Főleg olyanoknak ajánlható, akik a 3,5 literes fogyasztás és a dugóálló konstrukció előnyeit kihasználva 10-100km távolságból ezzel járnának be dolgozni, olyan főutak használatával, ahol a kamionok miatt a 125ccm által biztosított végsebesség veszélyesen kevés. Minden úton tartható a ritmus, egynapos túrák is gond nélkül megoldhatóak. Bár egy ismerős bejárta vele az Alpok hágóit is, hosszabb túrákra értelemszerűen nem ideális.
A szélvédelem alapból nem sok, a gyári plexit nem ajánlom (megvettem, de le is szedtem gyorsan) a Givi-féle kétrészes Airflow viszont nem csak tökéletes, de még szép is. A lábakat a szél és az eső egyaránt hátulról támadja, rossz időben a gyár által forgalmazott „kötény” megteszi. Hasonlóan jó (hidegben főképp) a Tucano kibundázott futárszett, bár a felszerelése eléggé körülményes.
Ha a fentieket volt türelmed végigolvasni, akkor most jöjjön egy kis komolyság. Ezzel a géppel vigyázni kell, mert egyrészt a robogóváz az robogóváz (és ott a hajtómű-hátsókerék egység számtalan gumielemen keresztül megvalósított különleges rezgéscsillapító rögzítése is), másrészről viszont – korábban már említettem – kétszer akkora a motorerő, mint ami ehhez a konstrukcióhoz ideális lenne. Kanyar közepén bizonyosan számíthatsz arra a meglepő élményre, amikor a geometria hirtelen megváltozik (mintha hirtelen beülne a gép a kanyarba), de ez megszokható. Az igazi – látható záróvonallal nem jelölt- határ az a jelenség lehet, ami a vonatkozó olasz fórumok szerint már számos súlyos balesetet okozott : a 120km/h feletti sebesség és a csillagok szerencsétlen együttállása esetén váratlanul fellépő kontrollálhatatlan kígyózás majd a következményes kikerülhetetlen bukás. Persze nem tudni ebből mi az igaz, de ha az, szerintem akkor is van megnyugtató, a fórumozók által javasolt technikai jellegű félmegoldásoknál (feszesebbre állított hátsó rugóstagok, szorulósra húzott kormánynyak(?) , stb..) biztosabb módszer: nem kell 120 felett menni, mert az állítólagos jelenség csak efelett jelentkezett. Egy robogó esetében talán elfogadható kompromisszum, egyébként sem túl dinamikus már ebben a tartományban, nem sok mindenről maradsz le (140 a vége, plexivel 130-135).
És talán itt is a dolog lényege. Egy ezres sportgép esetében zsigerből tudjuk, nem jó ötlet következetesen nyaldosni a határait. Nehéz tudomásul venni, hogy egy robogó is követelhet tőlünk – persze más dimenzióban – hasonló megfontoltságot.
A karbantartásról nincs mit mondani, a kötelező szervizlátogatásokon túl „esemény nem történt”. Fogyasztása 3,0-3,8 között mozgott, a teljes átlag 3,4.
A Honda SH300i egy elképesztően jó, költséghatékony, élvezetes közlekedési eszköz. Bátran ajánlom. Egy dolog róható fel neki: többre képes, mint amit tud.
Hibalista
- Semmi. A szakszervizek jók és persze drágák.
Ide hordtam szervizbe
Honda márkaszervíz
Értékelése: 7
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 2009 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | CBF600 | Következő motorja? | 700 Integra, de inkább marad ez |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.6/10) | ||
