A KIRÁLY
Szöveges ítélet
Köszöntök minden volt, jelenlegi és jövőbeni pozitívan őrült sorstársamat, akik számára a kétkerekű motorizált közlekedés jelenti életének egyik legnagyobb ajándékát.
Mindenki elkezdte valahogy, számomra a kezdet igen koránra - 8 éves koromban párhuzamos bolygóállások következtében, viharszerű módon – datálható. Kezembe került édesapámat pályakezdő agronómusként ábrázoló fényképe, amikor egy szürke IZS 350-es nyergében vigyorog számomra tőle még soha nem látott, idétlen módon. Még aznap este a szemetet vittem ki, mikor a szomszédék ifjú reménysége egy ugyanilyen valószínűtlen vicsorgás kíséretében tolta be az udvarba új gépét, a JAWA ikerhengeres 350-es piros csodáját. Nem beszélve a szomszéd gumis szaki vak, és olthatatlan Pannonia őrületéről, aki szerint gyönyörű motort csak világ legfejlettebb ipara gyárthat. Akkor akadhatott belém a gondolat, hogy ebben a dologban több van, mint az akkor leginkább vágyott villanyvasútban. Ettől kezdve gyermek- és ifjúkorom a számomra elérhetetlennek bizonyuló Babetta, Komar, Riga, Verhovina, majd Simson, később az MZ különböző típusainak állandó óhajtása, és igen sűrű illegális használata jegyében telt el. A motorosok védőszelleme már akkor a kegyeibe fogadott, ugyanis egyetlen borulás, ütközés nélkül sikerült megúszni az akkori (ma már hősinek látott, és óvatosságot hírből sem ismerő) időket. Majd 25 „normális” év következett, utólag bizonyos – már korábban érintett - szempontból unalmas, bár ugyanakkor hasznos, kreatív és nem utolsósorban kifizetődő „kispolgári” lét.
40 körül fészkelt meg bennem a gondolat, hogy itt az ideje valóra váltani gyermekkori álmom, és feleleveníteni eleddig alaptalanul elhanyagolt vágyam. A motorozás akkor kezdett nálunk igazán teret nyerni, egyre többen csatangoltak ily módon – főleg még hétvégenként – csillogó csodákkal, a már jól ismert arckifejezéssel az arcukon. Rövid kutakodás után egy 100-as kétütemű HONDA robogó lett megvalósult álmom első mérföldköve, ami esőben, szélben 35.000 km-en keresztül tanított közlekedni, legfőképp Budapest és vonzáskörzetében. Nem sokkal az ezredforduló után mintegy „véletlenül” tévedtem be egy HONDA szalonba, ahol végre közelebbről is megcsodálhattam ezeket a mai (akkori) remekeket. Pár óra próbálgatás, szagolgatás, simogatás, műszaki adatok böngészése, finom kereskedői násztánc után egy szürke HONDA CBF 600S ABS boldog, de iszonyatosan ijedt tulajdonosa lettem. Édes istenem, most mit csináljak? A motor ott duruzsolt mellettem, haza kellene vinni. Verejtékben úszva, remegő lábakkal, izzadtságtól csöpögő tenyérrel, de addig soha nem érzett adrenalinnal telve tettem meg az a 30 kilométert hazáig. Eldőlt a sorsom ott és akkor. Attól kezdve összenőttünk, lassan megtanultam biztonságosan motorozni ebben a kategóriában is, és a következő 40.000 km folyamatos eufóriában telt. Életem Értelme is minden józan eszét félretéve felült mögém, és attól kezdve le sem nagyon szállt, együtt bebarangoltuk kis országunk majd minden táját. Mondhatnám erről a kedves, engedelmes szerkezetről. hogy „kimotoroztam”, „erősebbre vágytam”, „eljárt felette az idő”, de ez nem igaz. Egy szerviz alkalmával a szokásos várakozás, nézelődés közben láttam meg ŐT. Akkor érkezett, és azt kérdezte tőlem „hová mész, megyek veled”. Soha (azóta sem) éreztem még ehhez hasonlót, az egyedi karakter, a harmónia, a kényelem, az erő, a nyugalom, a megbízhatóság, az időtállóság sugárzott belőle.
Azóta 6 év, és 60.000 km „telt el” békében, barátságban, szerelemben. 180 cm vagyok, és közel 100 kg. A CB pontosan ugyanilyen, olyan „emberes”. Amikor ráülök, úgy érzem, nekem tervezték, számomra méretezték. A kormány kézre áll, kényelmes, a kezelőszervek elérhetők, logikusak, könnyedén kezelhetők, Semmi kuszaság, semmi értelmetlen csillogás, semmi felesleges design. Csak a két hatalmas, jól látható analóg műszer uralja a látóteret középen. Puhán, egyenes háttal lehet rajta ülni, a tank besimul a térdek közé, a láb görbülete ideális. Az ülés se nem széles, se nem keskeny, nem puha, de nem is kemény, napi sok száz kilométert lehet megtenni a legcsekélyebb fáradtság nélkül. Pár centiméter csúsztatás előre vagy hátra, és máris újra megfelelő az üléspozíció. Ugyanez érvényes az utasra is, bár nagyobb termetű, hosszabb lábú hölgynek talán kicsit magasra szabták a lábtartót, de legkisebb fiam (12 éves), párom és lányaim (160 cm 50 kg) számára ideális. A lábam éppen tele talppal ér le a földre, tehát biztonságos a megállás, és kényelmes a várakozás a lámpánál is. A kuplungkar (és a fékkar is) állítható, és elképesztően finoman jár. A váltó feszes, pontos, és maximálisan megbízható, határozott kattanással tudósít, hogy elvégezte a dolgát. Melléváltásra nem is nagyon emlékszem együttlétünk évei alatt. A fokozatok jók, az áttételeken a nyomaték túltengése miatt valószínűleg nem sokat kellett gondolkodni. Többen hiányolják a hatodik fokozatot, velem is előfordult, hogy húztam volna még egyet felfelé, de ez leginkább csak figyelmetlenség miatt lehetett, meg leginkább azért, mert a folyamatosan jelen lévő bikaerős nyomaték miatt az ember úgy érzi, hátra van még egy sebességi fokozat. Mivel kombinált fékrendszerrel szerelték, és elég robusztus tárcsákkal, nyergekkel, a fék jól adagolható, megfelelő a visszajelzés, és kiváló hatásfokkal lassítja a papíron nem túl könnyű gépet még két személlyel, megpakolva is. Egy nem túl pontosan bemért kanyarban is korrigálhatunk (akármelyik) fékre leheléssel, a kiváló, pontos súlyelosztás, és a minőségi mechanika nem engedi a veszélyes gépreakciókat. Az ABS megfelelően teszi a dolgát, számomra segítséget falum poros útjain, és néhány nyálkás, sáros, vizes úton jelentett. Nem tolakodó, de beleszól, ha benézek valamit, vagy az élet hozta kérdéses helyzetben szükségét érzi.
Két és fél mázsa. Soknak tűnhet, de ki akarja fektéből felemelni? Mire lehet használni egy ilyen bölényt? Én azt tapasztaltam, hogy majdnem mindenre. Nem, nem célszerszám, inkább svájci bicska. Mindenből valami, és mindenben egészen jó is. Évekig jártam vele munkába, agglomeráció, 60 km oda-vissza, ebből 30 km Budapest, bírta becsülettel, ment a sorok között, csak a tükörre kell figyelni. Az viszont magasabban van, mint a személyautóké, ezért kis gyakorlattal megoldható a karc- és veszekedésmentes dugó bázisú közlekedés. Vize nem forrt fel, kizárólag a kánikula és a teljes beragadás izzasztja meg. Mivel a Pilisben élek, nem ritka, hogy „hazafelé” még útba ejtettem Dobogókőt. Valószínű, a majrécsíkommal nem lennék dobogós, de a CB azért többet tud nálam. Engedelmesen, és nem utolsó sorban könnyen pakolható kanyarból kanyarba, mozdulatlanul, rásegítés, gépészkedés nélkül tartja a erőltetettebb ívet is, és a jó, kicsit puhább gumikat meghálálva vehemensen gyorsít ki, akár nyomatékból is. A gumikkal természetesen - legfőképp a súlya miatt - nem illendő spórolni, a rossz, kopott, megkeményedett guminál szinte azonnal jelzi, hogy feladatom, és főként kiadásom van. Vegyes használattal azért 15-18.000 km futást lehet teljesíteni egy szettel, és akkor is inkább a hátsó kopik el jobban. Azért a legjobban túrákon érzi magát, hegyek, völgyek, kisebb nagyobb utacskák, kanyarok, ívek, egyenesek, egyedül vagy felpakolva, mindegy. Élvezetesen, erőkifejtés nélkül teszi a dolgát, morog, halad, fekszik, ágaskodik. Ami kell. Autópályán senki nem szeret motorozni, de ott jön elő egyik jó tulajdonsága, a szélvédelem. A gyári plexivel autópálya tempóban az én magasságomat ismerve, ha nem is tökéletesen, de megfelelően tereli a szelet, nem rázza le a sisakot a fejemről. No, jó, van az a tempó … A nagy tömegnek még egy érzékelhető előnye, hogy a kamionok, furgonok szélörvényét is sokkal jobban tűri (nyeli el), mint társainak nagy többsége. Tologatni azért meg kell tanulni, mivel igen el tudja hagyni magát különleges helyzetekben, de az sem ördöngösség.
Ma már egyre többeket érdekel a fogyasztás, nem teljesen alap nélkül. Mivel nincs „autópálya” fokozat, ezért nem lehet szinte benzin nélkül közlekedni vele (arra ott a négyütemű kicsi robogó), valamint az emberesebb tempónak is ára van. De átlagban szinte dekára pontosan adódott az évek alatt a 6 literes átlag. A tank majd 20 literes kapacitása így elég kényelmes, 300 km hatótávot eredményez, ami túrázásnál baráti. Ez a fogyasztás talán kevésnek nem mondható, de ehhez e teljesítményhez, vehemenciához, súlyhoz talán nem is mondható soknak.
Van egy manuális szívató valahol a motor mellett, de én még nem találtam élethelyzetet, aminél ezt használni kellett, vagy illett volna. Böffen kettőt, és indul 0-40 fok közötti intervallumban. Életünkben még az első csavargásom egyikén megállt alattam a motor, bennem meg az ütő. Egy pánikoszlató cigaretta után az „alapos” átvizsgálás azt az eredményt hozta, hogy átbillentettem a motorleállító gombot lányos zavaromban valahogy. No, ennyi is volt az összes műszaki probléma eddig, meg egy kivágott hátsó gumi a budapesti csoda utakon. Igaz, meg is kapja a szerintem (és a gyár szerint) illő törődést, ennek betudhatóan, és valószínűleg kiemelkedő minősége okán így még csak el sem "köhintette" magát az évek és a kilométerek súlya alatt. Előírt időknek megfelelően lánc, olaj, gumik, egy akkumulátor, és a szükséges apróságok, ennyi a szerviztörténetünk.
Szerintem gyönyörű, de kinek-kinek. Ha megérint, és megvan a kémia, nagyon lehet szeretni, és nem lehet megunni. Számomra időtálló forma, férfias kiállás, szem előtt lévő műszaki tartalom, minimális, és praktikus (bár ha a többi anyaghoz mérem a minőséget, kicsit pontatlannak, robogósnak tűnő) idomozás. A két oldaltartó és az ülés alatti hely elegendő a csomag nélküli motorozás bármely fajtájához. Telefon, tárca, cigaretták, a szükséges műszaki felszerelések, víz, töltő, kompakt kamera kényelmesen elfér. A lámpa bőséggel elegendő éjszakai motorozáshoz is, a távolsági (ha használható) talán még jobb is, mint a szükséges. A közép-sztender hiányát szokni kell, de legalább is jobban oda kell figyelni, hol akarjuk letámasztani. Téli tárolásnál is azt gondolom, hasznos lenne, bár én tudok együtt élni a hiányával megfelelő garázs birtokában.
Ha el akarnám adni, azt írnám „szalon állapotú”. Mint rendes motoros, folyamatosan követem a gyárak, piac híreit, de még nem jött olyan trónkövetelő, amely miatt válni szeretnék, vagy csak akár lecserélném egy fiatalabbra. Igaz, tanktáska okozta karc, és egy „patina” található rajta, a rádőlt ruhaszárítóról kapott egy vékony fehér csíkot. Még ez is jól áll neki.
Hibalista
- 1 db akkumulátor
- kötelező szervizek, kopó alkatrészek
- gumicserék
Ide hordtam szervizbe
Honda DREAM
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 65000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző motorja? | HONDA CBF 600S ABS | Következő motorja? | Ugyanilyen, vagy hasonló |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.1/10) | ||
