A japán külkopsz
Szöveges ítélet
A Transalp egy használati eszköz nekem. Reggel ráülök és elmegyek vele dolgozni, napközben tárgyalásra, be az egyetemre oktatni, majd haza. Szeretek túrázni, de jellemzően ő nem játék, hanem közlekedési eszköz a mindennapokban. Három éve - mikor a Krisztusi korba léptem - életemben először elkezdett a motorozás érdekelni vettem egy robogót. Gondoltam azzal elleszek itt Budapesten, jó az. Mindenkinek vannak prekoncepciói arról, ha vesz egy használt terméket kis kutatás után az jó lesz neki. Én is így voltam azal, hogy az olaszoknak nagy hagyományuk van a robogó építésben és egy Aprilia SR 50 az príma lesz nekem. Nem lett az. Akkor a feleségem örökölt egy Subaru Impreza 1,6 kombit az volt nekem „a Jármű”. Mindent ahhoz mértem – ekkor lettem autó buzi, amiért a Csikós Zsoltot hibáztatom, de ez egy másik történet – kitűnő szerkezet volt annak ellenére, hogy mállott a bódé. Nagyon élveztem az, hogyha el akartam menni valahová, elég a kulcsot elfordítani rekkenő hőségben, hóban, fagyban felezővel a falra is felmászott a kis 1,6-os motorral. Na az Aprilia nemilyen volt. A kis kétütemű jószággal össze kellett csiszolódni. Nem szerette a hideget, én viszont amíg tapad a gumi használni akartam a motort. Irgalmatlan sokszor rugdostam mire a szívató végre lepumpálta a keveréket hengerekig. Így mondjuk nem ül az ember dideregve a motorra, az is igaz. A másik trükk, ha sikerült túl szívatnom akkor jött. Ez a kopaszság átka. Lassan érett bennem az elhatározás, hogy tovább kell lépni a praktikus, kis büdös kétüteműn. Aki ismer tudja, nem állnak tőlem távol az extrém sportok, de egy nyári reggelen úgy döntöttem a János kórháztól Nagykovácsiba robogóval megyek. Kifelé egészen vidáman alakult az út, visszafelé azonban megerősödött a forgalom és az előzgető teherautókkal egyenes arányban kezdett nőni a halálfélelmem. Tetem még pár kísérletet az Árpád hídon való átkelésre is sikerrel, de annál kevesebb élvezettel. Többször a tarkómon éreztem a mögöttem haladó autós forró leheletét. Az Erzsébet hídon egy szeles éjszakán munkából hazafelé menet egy teljes sávot arrébb pakolt egy széllökés. A gyér forgalomban ez nem volt veszélyes, de elkezdtem foglalkozni azzal milyen motor lenne jó nekem. Egy dologban biztos voltam, japán járművet választok, mert a talján ördögök minden egyes elemet az individualizmus jegyében teljesen másik rögzítő elemmel szereltek. Még egyszer így nem akartam magam megszivatni. Nem értek a gépekhez, de egészséges műszaki szemlélettel és belátással szerintem mindeni el tud végezni karbantartási műveleteket a háztartási gépein. Ennek azonban kulcsa az, hogy ne kelljen órákat tölteni azzal, hogy az idomokat bontsa és szortírozza a csavarokat , nehogy összekeveredjenek, majd az összeszerelésnél, mert az jó szórakozásból is kínszenvedéshez vezet. A 188 centimmel a magas emberek közé sorolom magam a kis sámlin eleget ülve egy magas építésű motorra vágytam. A 13 colos kerekek után tudtam milyenek a budapesti kátyúk 50-el elkapva, így a hosszabb rugóút is fontos volt. A szeles időben motorozás arra is megtanított, hogy a motor önsúlya a garázsban tologatáskor ugyan kényelmetlen de mivel 70 kiló vagyok jól jön az úton a nehezebb gép. Ezek a peremfeltételek egy őszi napon elém sodorták a kicsit legatyásodott Transalpot, amit egy Yamaha kereskedésben hagyott ott valaki, mert átült egy szebb, újabb, jobb vasra feltehetően. Negyed millió forint tudtam, hogy gyanúsan kevés, de meg kellett venni. Úgy éreztem egy jó szerelővel szép lassan majd kicserélgetem a szükséges dolgokat. Indulás képpen az összerohadt lánckerék szettet cseréltem le. A nyár elején a gumik és a kuplung bowden újult meg, majd a törött plexi helyett is felkerült egy új. Várat még magára a két hátsó index, aztán megnyugszom. Azóta egyszer eldőltem vele egy benzinkútnál, semmi baja nem lett. Amikor túrázik már több napja az ember sajnos megesik, hogy a beszélgetés magával ragadja. Ahelyett, hogy kitámasztottam volna a motort csak lepattantam róla, hogy fizetni menjek. Na ekkor dőlt el szépen lassan. Én csak néztem a fekvő motort és nem hittem a szememnek. Másik két srác kapta fel, miközben folyt a benzi a motor oldalán már. Azóta voltam a Honda Safety kurzusán és ügyelek arra, hogy magálláskor elinduláskor ellenőrizzem nem csak a visszajelző lámpát hanem a kitámasztó magát is, hogy jó helyen legyen. Kezd belém ivódni mint egy rítus. Első nyáron rögtön egy túrára hívtak a barátok a Hochalpenstrasséra. Felejthetetlen volt annak ellenére, hogy a kifelé úton szakadt az eső és Murauba érve estére az ölemben egy apróhal raj evezett. A Másnapi kanyarok mindent feledtettek. A sok 1200-1300-as túragép után csak kullogtam, de ezt a gyakorlatlanságomnak tudom be. A Transalp hibátlan volt ugyanúgy az Alpok mint a főváros átszelésében. A gyártás óta eltelt 23 év nem igazán látszik rajta. Az idomok már túl vannak a zenitjükön, kicsit zörögnek, de szépen állnak rajta. Szeretem.
Hibalista
- kopó alkatrészek: gumi, kuplung bovden, fékbetétek és most a lengéscsillapító gumi szoknyája
Ide hordtam szervizbe
power bike, Hunyadi Péter
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 70000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | sr 50 | Következő motorja? | gs 1200 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.1/10) | ||
