Vagányság borsos áron
Szöveges ítélet
A 80-as évek közepétől a 90-es évek közepéig dúlt a nagy Párizs-Dakar láz a gyárak között. Sok kisebb- nagyobb lökettérfogatú motor kijött „Dakaros” formatervvel. Ilyen az olaszok háza tájáról érkező Aprilia Tuareg Rally 125 is.
Nem titkolom: nagy Dakar fan vagyok. Teljesítmény-kihívás tekintetében a legtöbbre a tereprally-t becsülöm. Mindig is magával ragadott ez a verseny és az ott található motorok formavilága, így nem volt kérdés, hogy egyszer, mikor egy motorkerékpár kereskedésben jártam és megláttam a Tuareg Rally-t, rögtön haza akartam vinni.
Persze sok mindent szeretne az ember, főleg mikor beleszeret valamibe. Sajnos ott kellett hagynom a motort, de eltökéltem, hogy veszek egyet a közeljövőben.
Édesapámat sokra becsülöm mindenben, főleg a motorozásban, hiszen több tereprally versenyt is megnyert anno és eléggé ért a motorokhoz. Ő óvva intett a 2 ütemű technikától, de ezúttal nem hallgattam rá. Vettem egyet. Megbántam volna? Hamarosan kiderül.
Az Aprilia Tuareg családot 1985től 1994ig gyártotta a nagynevű olasz gyár. Több, kisebb-nagyobb módosításon ment át ez idő alatt. Találhatunk 50, 125, 250,350 és 600cm3 lökettérfogatú modelleket belőle. Két féle változat van: Tuareg Wind és Tuareg Rally. A tesztben egy ’90-es évjáratú Rallyval foglalkozunk.
„Tágra nyitott szemű tukán” Így tudnám jellemezni az elejét, miközben körbejárom és méretein elcsodálkozom. Jóval nagyobb vas benyomását kelti, mint egy 125ös. Nincs mese, a tervezők a 180-190 centiméteres emberekre szabták ezt a motort. Az elől található 40mm-es fordított teleszkóp, a 2 dugattyús 250mm-es első tárcsafék, a több féle módon állítható Boge gázos hátsó rugóstag, a vaskos alumínium hátsó villa mind-mind árulkodó jelek: nem egy „papír” motorral van dolgunk a kategóriában. Tankja 20 literes, csak hogy legyen hely hova locsolni a drága benyát. A Tuareg Rally a Windel ellentétben csak berúgó karral indítható, viszont minden hely és kialakítás adott rá, hogy egy Windről beszerezhető önindító beépíthető legyen rá. Fordulatszámmérő nincs, de legalább benzinszintjelző se. Digitális óra és dátumjelző, hőfokmérő viszont igen. Könnyen kel életre télen – nyáron a vízhűtéses Rotax 123-as blokk, pár gázfröccs után egy dologban leszünk biztosak: erre a motorra nem kell sportdob, mert „van hangja rendesen” gyárilag is. Miután szépen bemelegítettük, az egyenesbe érve kapaszkodunk, mert a 30 lóerőt leadó blokk ordít és erőből emelgeti elejét a „kis” 125ösünk. A futómű szépen teszi a dolgát kanyarról kanyarra, nem jön zavarba a rossz magyar utaktól, bár terepen egy kicsit puhának találtam. Váltója pontos és precíz: szépen veszi mind a 6 fokozatot. Kuplungja olyan könnyedén behúzható, hogy az óta se találkoztam ennyire finommal. Fékek majdnem, hogy rendben vannak: elsővel nincs semmi gond, de a 90-es évjáraton még Grimeca van hátul. Mindig gondom volt vele, állandóan melegedett, ha használtam, ha nem, kicsit mindig befogott. Szétszedtük darabokra, felújítottuk, olajat lecseréltük. Ez kicsit segített a dolgon, de sosem volt az igazi. Lehet nem véletlen, hogy a tulajok visszajelzése nem igazán pozitív a Grimecaról és az Aprilia is lecserélte később Brembora. Kényelmes üléspozíció jellemzi a motort, ezt volt alkalmam tesztelni egy 550km-es Budapest- Békéscsabai úttal, amire elkísért jó barátom Zoli is az R125ösével. Visszafelé az M5ösön kicsit sietősre vettük a tempót, ahol kiderült, hogy (óra szerint) 155nél van vége a dalnak, ami egy 125ös endurótól eléggé szép teljesítmény, főleg úgy, hogy akkor már gyakorlatilag semmi szélvédelem sincs. Utazója 100-110. Két személlyel is többször használtam, azért 30 lóerőnek megvannak a korlátai.
Na de mielőtt rohannátok megvenni az előző sorok olvasása után, azért én óvatosságra intenék. 30 lóerőt kipréselni egy 125ös blokkból ára van. A 10 ezer km-es blokkfelújító intervallumot tessék komolyan venni. Henger nicasil réteggel bevonása, dugó, gyűrű és minden, ami ilyenkor kell, szükséges. Nem szabad spórolni, mert még drágább lesz a buli. Fogyasztás? Jó, hogy nagy a tank: 8liter/100km.
Kiknek ajánlanám?
A módosabb rétegnek, akiknek nem probléma az állandó felújítás, drága üzemeltetés és ezt tudják is finanszírozni. Az se hátrány, ha értesz a szereléshez. Alkatrészellátás eléggé jó, azzal nem volt problémám, mindent kapni hozzá.
Megvenném-e megint?
Miután 250 ezer forintot ráköltöttem 3 év alatt a felújításokra így nem venném meg még egyszer. Bár más világ, de egy átlagos motorosnak mindenképpen a 4 ütemű technikát ajánlanám ebben a kategóriában. Ha meg Tuareg, akkor ott van a 350-es vagy 600-as változat. Azok már 4 üteműek, nem ritka a 100 ezret futott bontatlan blokkal futó példány se.
Hibalista
- Blokkfelújítás: új dugó, gyűrű, hajtókar, nicasiloztatás, stb. Ami ilyenkor kell.
Ide hordtam szervizbe
Saját magam.
Értékelése:
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző motorja? | Cruise 2 Classic | Következő motorja? | RSV |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.7/10) | ||
