Utálom, hogy szeretem
Szöveges ítélet
A gimi legnépszerűbb, legjobb bigéje. A srácok nagy része körülrajongta, mintha személyesen Cindy Crawford ugrott volna be a matekórára. A visszahúzódó arcok csendben, az éj leple alatt a takaró rejtekében ejtettek érte könnycseppeket. Az ügyeletes főbikáknak még bejátszott egy-egy kör egy jobban sikerült suli- vagy házibuliban, mielőtt a csaj megérett az 530d (mindenki helyettesítse be opcionálisan a 4.2 V8-at, vagy a 4.2 cdi-t)"jobbegyére", és elkezdett kurva drága mulatsággá válni.
Az örök ellenzékiek, az árral szemben úszók persze mentegetőztek, nekik nem jön be. Persze, hogy nem. Titokban reménykedtek, hogy a kamu utálatuk mögötti rajongásuk majd valami idétlen, negédes utáltalak-megszerettelek lávsztori keretében teljesedik ki.
Hősünk megáll a 2011-es D40-es kódú Navara előtt. A modell bemutatásakor még a középiskola padjait koptatta. Szaladnak a gondtalan gyermekévek. Egy hónapja érkezett a céghez, szaktanácsadó, területi képviselő. Ja. 3 héttel a diploma átvétele után. Először kell nem vendéglátósként, nem gyorséttermi dolgozóként, nem víz-gáz-fűtésszerelő segédként, sofőrként, vagy ki tudja miként dolgoznia.
A gép, a batár, valami sötétbarna metál, egész tetszetős szín. Formáit Conan, a barbár baltával faragta, letaglózó orrkialakítása, kegyelmet nem ismerő arca még fél évtizeddel a modellciklus kezdete után is lenyűgöző. A konkurencia dizájnjaihoz hasonlítva még letisztultnak is nevezhető. L200? Feminin, kecsesnek álcázott szobor vált belőle. BT-50, Ranger? TSZ-be való, munkás forma. Hilux? Hol van már a régi fény? Amarok? A Navara már fél évtizede pályán volt, mikor megszületett. Platós Defender? Aki ismeri a típus előnyeit, szépnek az sem nevezheti.
A kölyöknek titokban tetszik, de sosem mondaná ki. Egy KP60-as, hátul kaparós Starlet tulaja, egy rendes japánautó-buzi erre nem adhatja áldását. Gyalázat. Fairlady Z, Hakosuka, 200SX, R34. Millió youtube videó, adat lebeg a fejében. Erre itt van ez. Francia kapcsolat. A Renault mindent tönkretett. dCi?? Gondolatban köp egy hatalmasat.
Az ember a környezetéből érkező ingerek hatására folyamatosan változik, formálódik kívül-belül, testben-lélekben. Három év elteltével a nap szokás szerint korán indul, 4:30-kor. Értékesítőnk a vezetőülésbe huppan, a kulcs elfordul. Az YD25DDTi egykedvű négyhengeres röfögéssel tudatja, készen áll a mai több száz kilométeres csörtére. A szokásos egy tonnányi cucc a platón. A Navara orra, mint egy kiállított, leselejtezett, szoborként funkcionáló MiG 25-ösé mered az ég felé. Az elöl kényelmes beltér, a jó hangzású 6-os CD táras hifi és a rakottan is kegyetlen menés szinte feledteti a teherhordás nyűgjeit. Ja, 400nm szinte bármire elég. Csak a 100 feletti, hátsó traktusból induló kóválygás juttatja emberünk eszébe újra, hogy bizony, itt nagy tömeg nyomja a laprugókat. Sebaj, 120 tempomat, a kormányt pedig, ahogyan Louis de Funès mellett a 2CV-ben az apáca, finom mozdulatokkal tekergeti az egyenesfutás érdekében. Közel a 100 000 km-hez nyoma sincs a mások által megénekelt Navara hibáknak, az erő sosem fogy el, a kötelezőkön kívül nem volt még szervíz. A kapcsolható összkerékkel eddig bárhonnan kijött, ahová ép eszű ember bemenne.
A hajnali nap az üvegen keresztül erősen tűz. Ma is melegrekord lesz, a kétzónás klíma szépen segít majd ennek enyhítésében. Az asszony biztos díjazná, gondolja hősünk, mindig hamarabb elkezd fázni az utastérben.
Ismét leszállt az est, újabb nap közeledik a végéhez, minden kuncsaft megkapta a termékét, az üres plató a laprugókat meghazudtolóan mérsékelt pattogást mutat. A Navara terheit levetkőzve igavonóból kényelmes SUV-vá változik. A magyar vidéki nagyvárosok sajátja, hogy a hétköznapi nyárestéken a nap által felforrósított aszfalt kihal. Nyoma sincs a reggeli és délutáni dugóknak, mikor a lámpák, körforgalmak és sávszűkületek nem tudják elnyelni a rájuk zúduló járműtömeget.
A dCi ekkor életre kel. Történetünk alanya a parkettába nyomja a Navara gázpedálját. A kanyarokban jól fekszik a Nissan, ismét letagadhatná laprugóját és 2 tonnás bálna tömegét. Az élesebb fordulóknál a batár teste finom táncba kezd, egy-egy pillanatra a nyomaték megmutatja az ajtókilincseknek, merre fog menni az orr. A hosszú tengelytáv miatt a csúsztatások könnyen kezelhetőek. A játékban a motorhang is partner. Emberünk soha nem gondolta volna, hogy egy szottyos, MTZ-be való négy hengeres dízelt egy mondatban fog emlegetni a "jó hang" szókapcsolattal. Az alsó fordulatszám-tartományokban irtózatos bontókalapácshoz hasonló, ördögi fémes csattogás veszi kezdetét a turbó prüszkölő-fújtató hangjának aláfestésével, majd a fordulatszám növekedésével a csattogás dühös morgássá változik, az egész összességében olyan, mintha az apokalipszis lovasai próbálnának kitörni a terasz méretű géptető alól. Szinte kéri, hogy egy-egy ilyen csapatás során minél több visszhangos helyen kelljen keresztül mennie. Az egész kicsit olyan, mintha valami idétlen, dízeles, csattogós, négy hengeres, de viszonylag jól sikerült, kifordított paródiája lenne a Magnus Walkeres Outlaw Fever-nek, élén egy két tonnás teherautóval. A váltókar gázadáskori rándulása még hozzáad a bent átélhető élményhez.
Azonban minden móka véget ér egyszer, ahogyan ez is. Megérett az idő egy hazaútra. Hősünk a hosszú nap után a kútfejnél 10,7 literes száz kilométerenkénti fogyasztást regisztrál. A rakott kilométereket, plusz az esti csapatást nézve meglepő eredmény. 12,5-nél még sosem fogyasztott többet.
A platónak és a vontatásnak köszönhetően vállalkozó kedvűek, gazdálkodók is megtalálják benne számításukat, és nem kell csalódniuk, cserébe nyilván azért nem egy Ducato Maxi rakterét kapják. Egy család számára mindenre elegendő lehet, cserébe hátul kényelmetlen, szűkös, két nagyobb gyerekkel húzós. Csapatni remek móka vele, azzal a fenntartással, hogy ez egy magas építésű, létraalvázas, laprugós, két tonnás jármű, viszonylag teherautós váltásokkal. Helyén kell kezelni a dolgokat, nyilvánvalóan teljesen más szint, mintha Porschékról vagy az M GmbH termékeiről, vagy akár egy 320i-ről beszélünk.
A Navara az univerzális felhasználhatóságával ad sokat, a konkurencia csak rohan utána, Ő az egyetlen platóval rendelkező divatterepjáró a piacon.
Történetünk szereplője már máshol gályázik, új kihívásokat keresve, régen hajtott Navarát. Sajnos. A divathullám ellen küzdve próbálta utálni a céges autót, próbált évekig a jól összerakottságán fogást találni. Próbált a Nissanra a francia kapcsolatok miatt ferde szemmel nézni, igazolni a sztereotípiákat. 100 000 km alatt nem sikerült, az igazi használtteszt még ugyanennyi km múltán jött volna. Vásárolna is magának egyet, 7-8 évesen, használtan, ha nem fázna attól, hogy a dCi a modern dízelek szokásos drága alkatrészeivel 150-200 000 km-nél véget vetne a kasszánál a mókának.
Hibalista
- A platódoboz zárszerkezete megadta magát, javítva nem lett, csak kulccsal lehetett ezután zárni, simán becsukni nem, valamint a kp-zár sem zárta le.
Ide hordtam szervizbe
Márkaszervíz, jó drága
Értékelése: 6
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2010 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 100000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Starlet KP60 1.3 | Következő autója? | 525i Touring E39 |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan