Záró Accord
Szöveges ítélet
Mit csinál a japán? Accordot. A japán és az angol? Diesel Accordot. És ha némettel is társulnak? Na akkor semmi jót… Ez így önmagában nem teljesen igaz, de a végeredmény mégis egy olyan autó, ami nem felel meg e három nemzet által felállított technológiai mércének. Bizonyos szempontból még intő példaként is szolgálhat.
Pedig kiváló alanynak ígérkezett. A japánok elegáns, coupészerű szedánt terveztek, ami éppúgy eltalálta mind a saját (Ascot Innova néven), mind az európai ízlésvilágot. Ekkorra már meghódították a másik nagy jobbkormányos szigetországot, ahol a gyártása zajlott. Mivel ebben a formájában nem gyártottak más felépítményt (kivéve az előző generációra épült Aerodeck-et), kitűnő alapja lehetett a Rover 600-asnak. Nem ez volt az első fúzió a két gyár között, ám itt egy gyakorlati előnyt is kihasznált a Honda. Nevezetesen – bár a laikus nem ezzel párosítja elsőre a Rovert – a cég első dieselmotorját. A 90-es évekre a nagy sportmotor múlttal rendelkező gyár sem kerülhette el, hogy a palettájára feltegye az öngyulladós erőforrást. Azelőtt elv, akkorra pedig technikai tapasztalatlanság vezetett oda, hogy ne önszántukból fejlesszenek, hanem amolyan főpróba módjára egy új, de mégis kiforrott bázissal lépjenek a kitaposatlan útra. Szándékukat erősítette a motor szíve, az adagoló, amit a Bosch szállított.
Tökéletes. Ebben az autóban minden összejött, ami a bizalmamat erősíthette. Ezért nem tántorított el a gyanúsan alacsony nívószint, de még a lötyögős – 5. fokozatot kidobáló - váltó se. Nem is tudott volna, úgy ejtett rabul az autó sziluettje. Télvíz előtt fűthető bőrüléssel, mint buja csáberő vont hatása alá. Méret, kényelem, dinamika. És amikor elkezdtem tapasztalni milyen ritkán kell (újra, mivel régebben is dieseleket hajtottam) benzinkútra járni, már éppen csettintettem volna elégedetten… De nem tettem. Mert egyúttal megtapasztaltam milyen tapasztalatlannak lenni. Milyen az ösztönökre tévesen hallgatni. És nem látni azt, ami csak közel van, nem pedig közvetlenül előttem.
Az autó menthetetlen. Nem csak az állapota miatt. Technológiai zsákutca, homlokráncolásra serkentő összeszerelési minőséggel, és folyamatos kiábrándulással. A távol-keleti országokra nem jellemzően hatásos rozsdavédelemmel ellátott karosszéria egy olyan anyaghalmazt tart „össze”, ami miatt általában a mediterrán országok autóipara szégyenkezhetne. A multi-link futómű, és egyéb technikai csemegék, mint például a széria blokkolás- és kipörgésgátló sem segíthetett a struktúrán, mikor minden szakadt, szorult, szivárgott. A legszomorúbb, hogy az autó saját magának nem adott esélyt. Amikor az alapjárat elkezdett darabosan járni, magasabb fordulatszámon pedig rángatni, elérkezettnek láttam az időt, hogy „szakértői körökben” keressem hibájának okát: vezérlőelektronika, és az adagoló kikopott vezetőcsöve. Fájdalmasan zsebbenyúló szóösszetételek… Noha típushibaként emlegették, a Bosch szakszerviz megfelelő diagnosztikapad híján vonogatott válla, valamint a Honda vezérképviselete által prognosztizált nyomdafestéket nem tűrően magas javítási költsége elgondolkodtatott, hogy ezt a járművet talán nem is egy másik földrészről, hanem egyenesen egy másik dimenzióból (szám)űzték.
Ez felbontotta az együttműködésünket. Nincs több hangzat. Szerencsére nem jellemző, hogy ennyire sikerüljön félrenyúlnom egy autóval, sőt érvényesíthető a kivétel erősíti a szabályt elvvel, noha ennek a szólásnak egyéb esetben nem sok értelmét látom. Talán magasra helyeztem a képzeletbeli Honda kvalitást, de tartható a nézet: dieselmotor olyan autóba, melynek gyártója az NSX-et alkotta… nem való.
Eredetileg pro/kontra használati tapasztalatokat akartam egymással csatasorba állítani, de ama kevéske pozitív kritériumokat fentebb már leírtam. Így csak azok maradtak, amik miatt az autó nem maradt:
- megmagyarázhatatlan, ezáltal elállíthatatlan olajfolyások
- futómű rázkódás (kikopott féltengelycsukló)
- önkényesen működő önindító (valószínű egy „értő kéz” érdeme, aki az indításgátló, vagy azzal összefüggő elektronika körül próbált reformálni)
- javíthatatlan ablaktörlőmotor, ami csak a leggyorsabb fokozatban csapdosta a lapátokat.
- halott fényszóró magasságállítás
- zárva beázó, felnyitva vízbefolyató csomagtartófedél
- rossz helyen lévő, kivilágítatlan elektromos ablakkapcsolók, amik szoruló, remegő ablakokat engednek fel, és esetlegesen húznak fel
- szakadt bőr, gyűrődő textilülés kárpit
- ragasztásukat elengedő, leváló ajtókárpitok
- lehámló króm kilincsborítás
- kivilágítatlan, rosszul leolvasható, pontatlanul álló analóg kilométer számláló
- bemattult, alig hunyorgó műszerfal világítás
- ABS lámpa indokolatlan felvillanása
Hibalista
- nagy vonalakban az autó maga
Ide hordtam szervizbe
Honda Flick
Értékelése:
Másik szerelő értékelése
Interdiesel Kft.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (2) | Évjárat | 1998 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 289000 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Ford Puma | Következő autója? | Fiat Marea Weekend |
| Ennyire szerette | (3) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (3.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan