Méregzsák
Szöveges ítélet
Nagyjából mióta tudom, hogy létezik, azóta szeretnék egy ilyen vasat. Az idő idén (2016) januárjában jött el. A kiválasztásnál alapfeltétel volt, hogy 2007 előtti legyen, ami túl a karburátor jobb gázreakcióján és a rendes csutkakormányon (mert hogy néz már ki egy csőkormányos cafe racer?) azért is jobb mert még Made in England és nem Thailand, ez idővel az értékén is meglátszik majd. Sajnos ennek a kitételnek megfelelő Thruxton még itt Angliában is nagyon ritka, de sikerült lecsapni egy keveset futott amerikai reimport motorra és habár felkészülten, kérdésekkel tele indultam érte amikor beröffentették a kereskedésben fátyolos szemekkel csak annyit tudtam kérdezni: hol kell fizetni?
A motor egyszerűen csodás. Vannak erősebb motorok, gyorsabb motorok, de teljesen biztos vagyok benne hogy olyan amivel ekkora élmény minden méter nagyon kevés van és a legtöbb közülük 50 éve nincs gyártásban. Egy R1-ről Thruxtonra átülő srác mondta egyszer teli vigyorral hogy ez a motor egyszerűen FUN. 70 lóerő és ugyanennyi Nm nem szakítja szét az aszfaltot, de soha, még utassal felcuccolva sem éreztem kevésnek. Az a fajta motoros vagyok akinek maga a motorozás az élmény nem a sebesség. Szeretem hogy a teljes fordulatszám tartományt ki lehet használni úgy, hogy nem kerülök közvetlen életveszélybe. Finoman rángatás nélkül húz alulról is, a nyomatékgörbe pedig elég lapos így kellemesen lép minden fordulatról, habár 5000-től érezhetően odapakol neki, nem ezzel fogod büntetni a sportmotorokat. A teljesítmény leginkább egy 600 körüli V2-ének felel meg, de attól sokkal finomabban jár. A gyári pálya dobok (nem a karbisokhoz egykor extraként rendelhető British Customs és nem is a mostani Arrow) csodálatosan vannak hangolva. Egyenletes gázon szépen elhalkul így hosszú távon sem fárasztó de ha ráteszed a gázt rekedten üvölti bele a világba, hogy itt bizony menés van, hogy aztán ha visszaengeded őrült hörgésbe és durrogásba kezdjen. Az utólagos levegő befecskendező (? after air injection - egy membrán ami a szívótorokban megnövő vákuum, tehát motorfék esetén levegőt enged a könyökökbe) miatt folyamatosan, gyakorlatilag bármilyen fordulatról visszaengedve durván visszadurrog. Volt hogy egy jól sikerült sorozat után behúzott nyakkal fordultak hátra az út szélén az emberek. El kell ismerni, hogy a kipufogó performansza nagyon sokat tesz hozzá az élményhez.
A csutka kormány és a Bonneville-hez (ejtsd: bonivill) képest hátrébb húzott lábtartó miatt nem egy túragép, ráadásul az utóbbi miatt a vezető sarka és az utas lábujjai folyton összeérnek, mert az utas lábtartója ugyan ott van mint a Bonnie-n meg a Scrambleren. Szerencsétlen utasnak ezen felül még a púp alatti hátrafelé minden irányban szűkülő ülést is el kell szenvednie. Mindezek nem akadályoztak meg benne, hogy 1 hetes 1500-2000km-es túrákat toljunk. Nagyjából 400km-t lehet kibírni egy seggel de az már nem túl kellemes a végére, a napi maximum meg 700 volt de abban volt egy 3 órás kompút. Az utas mindenhogy szenved de a vezetőt pályán jól tartja a menetszél, ami nagyjából 130-140ig viselhető, de hosszú távon a nyakat azért igénybe veszi. A nyereg jó párnázott, nem ülöm szét a seggem ellenben a felhúzott lábtartó miatt a csípőm nem szokta megköszönni a hosszú meneteket. Ezen sokat a bukógombára kidobott láb sem segít. Kicsit torkos a drága, kerek 10 liter/100 mérföld +-1 liter (de inkább +).
Az újkori Triumph Twin-ek híresen megbízhatóak, nekem is csak nem Triumph alkatrészekkel volt bajom, a két Keihin karburátorral. Maguk a karbik elég faék egyszerűségűek, de sajnos a benzint bevezető cső elöregedő o-gyűrűi beengedték a vizet és volt hogy ömlő esőben ottmaradtam az autópálya szélén. Ezen túl egy bosszantó szelepcsörgés volt, amit a hivatalos szerviz nem tudott megoldani, állították hogy ennek ilyen a hangja. Igaz ami igaz, ezek a léghűtéses Triumph blokkok tudnak csörömpölni, de hogy autópálya tempónál is azt hallom, hogy tak-tak-tak-tak az sok volt, úgyhogy nekiálltam én. Kiderült hogy a kipufogó oldali vezérműtengely bal felső csapágycsészéje le volt lazulva. Így amikor mérték a hézagot az rendben volt de ha járt a motor 'lebegett' a tengely bal fele. Ha elszabadul szépen rendet rakott volna a hengerfejben de akár a lefogó csavar is eltéphette volna a vezérműláncot. A szerviz sűrű bocsánatkérések közepette visszafizette a náluk elköltött pénzem de azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy szervizbe vittem.
Összességében ez egy fantasztikus motor. Megbízható, kellemesen nyomatékos, fantasztikus hangja van és egyszerűen az egész motor kidolgozása pazar. A mai retrónak mondott motorokkal ellentétben (Yamaha XSR WTF??? Most komolyan azon mi retró?) erről sokszor még a hozzáértők sem mondják meg elsőre hogy nem a 60-as években gyártották hanem 2000 után.
(És még egy apróság, ha valakinek ez számít a vásárláskor: Az angolok akkora puncimágnest építettek a gépbe, hogy 4 irányba kilóg belőle;) )
Hibalista
- Karburátor tömítés, lelazult vezérmű csapágycsésze
Ide hordtam szervizbe
Destination Triumph Solent
Értékelése: 1
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 14000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző motorja? | GL1000 | Következő motorja? | Ez már marad örökre :) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
