A legenda
Szöveges ítélet
Gyakorlatilag az első motorom (előtte Simsonoztam, valamint Kawasaki ER-5 -ön szereztem jogsit). A Pannóniát egy tyúkólból húztam elő (30 évig ki volt vonva a forgalomból). Néhány nap tyúkszarpucolás után megláttam magát a motort, azaz a rozsdát, ami maradt belőle. 3 év, sok pénz, sok munka, utánajárás, pankráció a bürokráciával és már kész is lett. Igazi magyar vas. A bejáratásnál sűrűn ragadt az új dugattyú, de a vízpapír olajfürdővel megoldotta a problemát olyannyira, hogy összerakás után gyorsan elmentem vele az erdélyi hegyekbe egy 1000 km-es túrára. Hihetetlen pozitív véleményem lett róla. Kényelmes (!!!a romániai utakon!!!), a 19"-os kerekeknek köszönhetően alig érződtek a lyukak az aszfaltban, de azért jól esett leszállni róla esténként. Szélvédelem konkrétan _nincs_, de így legalább a 90-es tempó is élvezhető. Nagyon nagy hátránya, hogy nem lehet nagyon döntögetni kanyarokban, mert valami mindig leér, és olyankor kellemetlenül elszabadul a hátulja (már egészen kihegyezték a kanyarok a középtámasz nyúlványát). A fékek is lehetnének hatékonyabbak, motorikusan többet tud, mint a fékei. Hihetetlenül nyomatékos; a hegyen nem kellett pörgetni, ugyanannyira megy meredek lejtőn felfele, mint sík úton, tehát közepes fordulatig lomhán, utána már érdemes mindkét kézzel kapaszkodni a kormányba. Motorfék gyakorlatilag nincs, nem is szereti, ha próbálkozok vele. Annak ellenére, hogy kevés paripa nyerít a tank alatt, azért lehet vele dinamikusan, és jó túratempóban közlekedni (síkon 90, hegyen pedig kicsit jobban, mint egy átlag autóval). A hangjába szerelmes vagyok, erőt sugalló pufogás alapjárat környékén, magasabb fordulatszámnál pedig selymes berregés. Beszélgetni csak ordítva lehet mellette, ez előzésnél hasznos, mert már messziről észrevesznek. Sokan esküsznek mindenféle tuning team kipufogódobjára, de szerintem a Csepeli Gépgyár Racing Team verhetetlen. A világítása gyertyafényszerű, csak fokozott figyelemmel lehet közlekedni sötétben vele. A gyújtógyertyák terén nagyon válogatós. A tankot nem sikerült teljes mértékben kitakarítani belülről, ezért a többszörös szűrő-, és ülepítő rendszerek ellenére előfordulnak bosszantó dugulások a karburátorban, és rövidzárlatok a gyertyán. Hamarosan kitakarítom alaposan a tankot, azután remélhetőleg nagyobb megbízhatósági pontot adhatok neki. Erdélyt 3 literes átlagfogyasztással jártam meg 60-90-es tempóval, városi használat esetén 4,5-5 litert szürcsöl 100 km-en (1:15-1:20 közötti keverékaránynál). Csiszolás óta nem ragadt meg a dugattyú. Városi közlekedésnél a gyakori izzasztó indítgatások miatt nem túl kényelmes, de túrákra nagyon jó. A Kawasakin a csuklóm gyakorta fájdogált, a vállam kiállt menetszélmentes közlekedéseknél, a térdemet is magasra fel kellett húznom, ez a Pannóniánál nincs. A hátsó utasnak viszont zsibbasztja a talpát a kipufogó miatt a lábtartó. A lengéscsillapítás se világbajnok. Pakolhatóságáról nem sokat tudok mondani, mert a túrázásnál autó hozta utánam a cuccaimat, zárható raktere gyakorlatilag nincs. Külsejéről csak annyit, hogy nem egy muffmágnes, de azért legalább az idősebb hölgyek elgyengülnek néha a látványtól. 250 köbcentije, és egy hengere ellenére két kipufogóval áldotta meg a "teremtő", ami nagyszerű látványelem. Ameddig el nem éri az üzemi hőmérsékletet, addig a motoros cimboráim kék homályba burkolóznak a visszapillantóban, de kb. 10 km megtétele után már egyáltalán nem füstöl. Bármilyen útviszonyok mellett használható (kivéve talán az autópályát). A végsebességet még nem volt szívem kihajtani belőle, a legnagyobb (4.) sebességi fokozatban 60-tól használható, 75-80-nál kezd némi rezonancia mellett feléledni, és kb 90-nél jön meg a paripák munkakedve. 100-nál többel még nem mentem vele, de ott még töretlenül erősödik. A váltó kezelése eleinte nem ment zökkenőmentesen, de azóta Talmácsit lepipálom váltási sebességben. A parafa kuplung pedig komfortos kezelhetőséget biztosít. A minap elkezdett nagyobb fordulaton határozatlan lenni, nomeg, amikor odahúztam neki kis fordulaton is. Egyre többször pöffent vissza a karburátorba, ígyhát gondoltam megnézem a főtengely szimeringeket. Érdemes volt, mert bizony úgy szelelt a közel 50 éves szimering a lendkerék felől, hogy már majdnem sípolt, de azért a motor még így is ment... Összességében kezdem megérteni, a Pannónia motorok sikerét, engem meggyőzött, lenyűgözött, magával ragadott...
Hibalista
- gyertya,benzincsap,dugattyú,főtengely szimering (még a gyári!), izzók, lendkerékmágnesek mágnesessége, féklámpa kapcsoló, lánc (még a gyári!), és a lengővilla persely is cserére érett így fél évszázad alatt
Ide hordtam szervizbe
magam szerelem
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1961 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 2500 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 4 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.6/10) | ||
