CBR 600 FS - A Mindenes
Szöveges ítélet
Előre elnézést kell hogy kérjek, de az embernek valahol ki kell élnie történet mesélési kényszerét :)
A fene egye meg, csak eladtam a VFR-t. Pedig megfogadtam, mellette lesz nagyobb motorom, nem helyette. Túl különleges. Túl ritka. Túlságosan szeretem. Illetve már csak szerettem. Barátnőmnek sem volt egy álom a 20+ éves beton keményre száradt hátsó ülésnek gúnyolt deszka, én is egyre többször szálltam le a kis 400-asról elzsibbadt, görcsölő lábakkal. Erdélyt egyszer, egyedül még megcsináltam, de ketten kizárt volt, hogy nekifussunk, hiszen az egymás büntetésén kívül már élményt nemigen adott volna.
Amin meglepődtem az az volt, hogy milyen hamar milyen jó gazdára talált. Egy hete hirdettem, éppen egy rövid kör után beszéltük párommal, hogy nem adom el mégse, most a lakás projekt kapja a főszerepet, majd lesz jövőre másik motor, meg amúgy is, mondtam már, hogy szeretem? Tíz perc nem telt el az elmélkedés után, ismeretlen szám hív. Na ne.
-Hello, a VFR 400-al kapcsolatban hívlak, messziről jövünk, ha olyan amilyennek le van írva, el is vinnénk, ennyiért.
-…
-Halló?
-Itt vagyok bocsánat. Hát, ne haragudj, de költöttem is rá, szeretem is, rendben is van a motor, ennyiért nincs szívem odaadni, ne haragudj.
-Rendben, érthető, azért köszönöm, szia.
Na, ez egy jel, egy próba volt, én pedig kitűnően helytálltam, marad a kis Viffer. Tíz perc múlva, két kanál vasárnapi húsleves között ismét csörög a teló, ismerős ismeretlen szám. Ajaj.
-Szia, megint én vagyok, kértem még kölcsön a cimborámtól, ennyim van rá tényleg végleg, nincs több, nagyon tetszik a motor, szeretném elhozni, légyszi légyszi légyszi. – Ezt a három légyszit csak áthallottam, nem nekem szólt -
-[Hatalmas sóhaj] Rendben, gyertek.
Az utolsó előtti körön barátnőm könnyezett mögöttem, az utolsón én szívtam vissza könnyeim nagy nehezen.
Vevőék megjelentek, próbakör, kis csevej, tippek, sztorik a motorról, megbeszélt pénz kezet cserélt majd segítettem berakni a kisbuszba, pacsi váltás, és csak bambultam, ahogy kifordultak az utcán.
Nincs motorom.
Nincs motorom.
Nincs mo- kuss, ettől nem lesz jobb, vegyél másikat!
Az eredeti terv egy RJ03-as Yamaha R6 volt (első szériás, akik valamiért normálisak és nem tudják az összes motor típus-évjárat kódját) de sajnos (szerencsére?) akkor pont nem volt értékelhető példány értelmes áron. Képes motoron (komolyan, ki használja még azt az oldalt?) akadtam rá jelenlegi motoromra. Idősebb tulaj, ritkán használja, felségének nem kényelmes, túl sportos ülés pozíció, kihasználatlanság miatt,blabla, mindenki ismeri a szöveget. Najó, nézzük meg, ha közel van. Pécs. Nem van közel. Főleg nem Miskolctól. Najó, kérjünk pár képet. Hmm, emberünk normálisan fogalmaz, helyesen ír. A képek bizalom gerjesztőek, hibák listázva, fényképeken elküldve. Nyúlok a telefonos segítségért.
-Cső, tudod már hol leszel szombaton?
-Őőő nem.
-Én igen, megyünk motorért :)
Egy személyes tapasztalatot had osszak meg. Nagyon nem jó ötlet másnaposan motorvásárló túrára indulni. Útközben még megnéztünk egy R6-ost, szerencsére a próbakör után tovább álltunk. Azóta se tudom, hogy miért nem viszi el valaki otthonról a motort, ha házat újít. Legalább ne lett volna mészfoltos (!) a váz. Vagy az idomok. Vagy a teleszkóp.
-Oké hogy mérföldben mér az óra, de miért nem mondtad, hogy amerikai piacos a motor?
-Nem az enyém a motor, egy barátomé, én csak árulom.
Szép hely ez a Pécs, kár hogy borzalmasan másnapos tudok lenni. Telefonon kapjuk az itinert: A motor a bíróság parkolójába áll, megyek mindjárt, addig a portás beenged. Miután egy kis bepillantást nyertünk az épület alagsorába, végre elértük a mélygarázst, ahol egy gondosan letakart motor-szerű sziluettre bukkantunk. Később megbeszéltük, hogy a leleplezés után mindnyájan ugyanazzal a fajta csendes bambasággal bámultunk a makulátlan állapotú motorra hosszú másodpercekig, ami minden nyelven ugyanazt jelenti: b*zmeg ezt ez kell hozni. A próbakörön a várható vezérmű láncfeszítő reszelő hangján kívül minden más rendben volt, egy első kerék csere azért még kellett, hogy ne rázzon az eleje, de hát egy 14 éves motorról beszélünk (pedig mennyire nem látszik rajta…). Szégyellem, de csak a hazaút vége felé éreztem magamban annyi életet, hogy átvegyem a cimborámtól a kormányt.
Baszki, mennyit dumáltam a semmiről. Ha még olvassa valaki, most végre írok a motorról is.
Véleményem szerint a CBR 600 F Sport egyensúlyoz a legjobban a sport és a túra vonalon, habár elég könnyen átbillen a sportosság oldalára. Ülés pozíció ugyanaz, mint az F4i-n, viszont az ülés párnázottsága sajnos sokkal szerényebb. Vékonyabb anyagból készült, a rögzítő csavarokat már 1 óra után érzem a hátsó felemben, időnként muszáj kicsit csúszkálni és meg találni a még nem fájó pontot. Zselés ülés hozzáadva a listára. Külsőre a feketére festett aluváz és hátsó rugóstag, az osztott ülés, illetve a középtámasz hiányán kívül minden stimmel az F4i-vel. Belül talán más vezérműtengely profilt kapott, és ha minden igaz a szeleprugók is erősebbek. Továbbá könnyebb a lendkerék és erősebb a kuplungja is. A nagyok azt mondják mindez azért, mert így könnyebben lehet az alap gépet egy versenymotorrá alakítani. Nem nálam fog kiderülni, hogy ez igaz-e vagy sem.
2015-ben már a CBR-el jártuk meg Erdélyt ketten és hát ő sem egy kimondott túra motor, na. Egyedül bármeddig elmennék vele, de ha az utas is kapaszkodik hol belém, hol pedig a tankba az már egy másik eset. Tervbe van egy tankra rögzíthető kapaszkodó beszerzése, remélem az majd javít a helyzeten. Addig is szivacs a fenék alá.
Motorja csodálatosan kiforrott, atom biztos. A váltási érzet Hondás, más jelzőt még nem találtam rá. FZ6S illetve Z750 után visszaülve azonnal szembetűnt a különbség: magától értetődően klattyan a kívánt fokozatba. Mintha Legózna az ember, csak lábbal. Ha egy szóval kellene jellemeznem akkor az a Mindenes lenne. Vasárnapi Bükki veretés? Menjünk! Egy nap 600km? Hajrá! Munkába járós, városi használat? Mivel nyomatékosabb korábbi karburátoros elődeinél ez sem okoz gondot. Egy Kawasaki ER-6 persze mérföldekkel jobb erre a célra, de a CBR magas fordulaton kárpótol mindenért. Kilencezres fordulat magasságában már szépen tol, 11 ezertől pedig nagyon megy, akárcsak a kategória többi tagja is. A nyomatékbeli különbség leginkább mondjuk egy korai R6-osnál tűnik fel, az a motor igazi 2 ütemű érzést ad.
Azért csak egy 600-as motorról beszélünk, ami azt jelenti hogy ijesztően hamar éri el a ~255 km\h-t. Tervben volta fém fékcső beszerzése, a VFR-en is pozitívak voltak a tapasztalatok, de itt teljesen felesleges. Remekül adagolhatóak a fékek, van visszajelzés, könnyen megtanulható hol van a pont ahol már radíroz a hátsó kerék. Mivel a stoppie-záshoz túlságosan féltem a motort, az első fék határairól még nincsenek ismereteim. Majd ha valaha lesz egy csak pályázásra használatos motorom.
A futóműt próbáltam más beállításokkal is, de az én kb. 76 kilómat a gyári beállítások tökéletesen kiszolgálják. Lehet rajta butítani, keményíteni, de szerintem felesleges. Bután keményre tekerve a legkisebb úthibákon is ugrál, kanyarban lepattog az ívről. Ha benézünk egy kanyart némi tapasztalattal meg hidegvérrel könnyedén visszaterelhető a szimpatikusabb ívre. Megbocsájtó, ezt a szót kerestem.
A műszerezettségre viszonylag modern. A fordulatszámmérő analóg és egy kis narancssárga led jelzi ha elértük a tiltást. Az óra 17.000 ig skálázott, valahol 14-15 ezer környékén tilt a gyárilag a motor. A sebesség digitálisan számolja, ami elsőre ellenszenvesnek tűnt az analóg órához képest, de már sikerült megbarátkozni vele, erős napsütésben is jól látható. Az index visszajelzők mindként irányt külön-külön zöld visszajelzéssel mutatják, nálam ez külön kis piros pont. Mivel az összes visszajelző felvillan, valamint a kilométeróra és a fordulatszám mérő is oda-vissza elszámol a kulcs elfordítása után, minden alkalommal elmosolyodok a kis műszerek műsorán. Egyetlen fekete pontot tudok felróni az ergonómiáért felelős részlegnek: az index és a duda egymáshoz való közelségét. Ha nem figyel tudatosan az ember minden alkalommal, az index visszakapcsolásával egybekötődik egy akaratlan dudálás is, amit rendszeresen az előttünk lévőnek való ”bocsi” integetés követ.
Költenem nem nagyon kellett rá a kötelező kopó alkatrészek cseréjén kívül, egy Mivv Suono kipufogó dobot kapott, ami leváltja a hatalmas gyári (egyébként magas fordulaton nem rossz hangú) dobot. Az új dobbal azért lényegesen hangosabb, nekem eleinte még a tompítóval is bántotta a lelkiismeretem. A db-killer nélkül viszont eszement hangos, ha közúton meghallaná egy rendőr előbb széttépné a hozzá kapott E-szám hitelesítő kártyácskát, majd a helyszínen tarkón lőne és végül hazazavarna.
Egyébként imádom. Picit ritkább, mint a sima F4i verzió, talán nincs belőle olyan sok mint ”banánüléses” társaiból. Jellemzően kevés eladó darab található hahu-n, de még azok is gyorsan elkelnek, így akár befektetésnek sem rossz, nem kell attól tartani, hogy ott ragad az embernél.
Mit vennék utána?
Nagyon régóta szemezek az első szériás 600RR-el, de tartok tőle, hogy a szépsége nem kárpótolna a kényelmetlenségéért, 2 személlyel már el is felejtettem. A 2005-2006-os ZX6R is régóta izgatja a fantáziám, de álmodtam már 954-es CBR-el is. Az ember már csak ilyen. Ha valami jó és nem lehet rá többet költeni, akkor az már nem jó.
Sebaj, egyszer lesz egy Ducatim is.
Hibalista
- Vezérműlánc feszítő
- Ütött első kerék
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2001 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 58858 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | VFR 400 | Következő motorja? | CBR 954 RR esetleg ZX6R |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.6/10) | ||
