A lemezvillás 100-as
Szöveges ítélet
Elég lepusztult állapotban került hozzám, és az első(de nem utolsó) motor volt amit teljesen restauráltam. 20ezer forintért sikerült hozzájutni, hiányzott pár alkatrésze (lámpafej, ülés, első sárvédő) ezeket innen-onnan sikerült pótolni. A hengert például a szomszéd ház bontása után egy téglával teli konténerből sikerült kimenteni. Konkrétan követtem a teherautót a bányába és a konténer kiborításánál az alja a felszínre került és néhány száz forinttal a helyi vasgyűjtű koloniát megvesztegetve sikerült is visszaszereznem egyéb hasznos alkatrészekkel együtt.
Minden része teljes felújítást kapott, ezért végül is elég megbízhatóan működött bár nem sok kilómétert futott (az önöttvas hengeres motorok bejáratása kb 3000km után mondható megfelelőnek), mert a merev váz-lemezvilla kontra magyar utak miatt eléggé szenvedés volt vele menni,1998ban lementem vele a Pannónia Weekendre (kb 80km) és teljesen szétment a derekam. Persze valószínűleg annó keményebbek voltak az emberek csak mi vagyunk már ennyire elpuhulva. ez volt az egyetlen hosszabb útja( bár egyszer Bodrogkeresztúrra is elindultam vele de a túlterhelés miatt erősen melegedett és az emelkedőkön a kupplung is elkezdett meg megcsúszni ezért inkább visszafordultam és egy másik motorral mentem. )
A Pannónia weekend-ről hazafelé erősen elkezdett melegedni, és ezen a plusz olaj benzinhez öntése sem segített. Végül is az utolsó 50km-t úgy tettem meg hogy a balkézben tartott vírágpermetezővel időnként adtam egy kis hűtőfröccsöt a hengernek, mire hazaértem enyhe vízkőnyomok látszottak rajta :)) (A hibát egyébként az elnyíródott lendkerékék miatt elforgó mágnes és az ezáltal elállítódott gyújtás okozta).
Valahol 20km-re a kupplungbowden feje is leszakadt a valószínűleg nem teljesen tökéletes forrasztásom miatt. De váltani kupplung nélkül is remekül lehet, pusztán a megfelelő fordulatszámnál meg kell húzni-nyomni a váltókart és reccsenés nélkül veszi bármelyik fokozatot.
Fogyasztását sosem mértem egy veterán motornál teljesen mellékes szempont, a 3 sebességes váltó nagyon jól teszi a dolgát akárcsak az utód 125ös Csepelekben és Danuviákban.
A 3,5 lóerő különösebben tempós utazást nem tesz lehetővé és mivel km óra sincs, 45-50es tempó az ami kellemes embernek és gépnek egyaránt.
Összességében egy nagyon jó formájú kismotor, a háború utáni járműínséges időkben nagy írigység tárgya volt egy ilyen kismotor, mivel akkoriban még jogosítvány sem kellett a vezetéséhez mivel segédmotornak számított.
Ha esetleg valaki ilyen motort restaurál esetleg márkatársat keres, vagy van a nagypapa padlásán rozsdásodó felesleges holmija akkor ne habozzon írni :)) mailcímem:frundsberg@freemail.hu
Hibalista
- bowden
Ide hordtam szervizbe
Én magam restauráltam és javítgattam.
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1949 |
| Kényelem | (1) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (2) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 500 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.7/10) | ||
