A kevésbé fapados
Szöveges ítélet
Nos általános iskolás voltam a 90es évek elején mikor is egy osztálytársam révén rendszeresen hozzámkerült az akkoriban indult Autó Motor különszám, az AM Veterán. Ebben rögtön szembeötlött ráadásul a középső dupla oldalon egy gyönyörű gyári állapotú 1956os piros D-Csepel. Akkori motorokhoz szokott szememnek rögtön megtetszett a klasszikus forma úgyhogy elhatároztam hogy nekem ilyen kell. Évekig nem történt semmi lévén iskolásként komolyabb összeghez jutni szinte lehetetlen nade a ballagáson aztán kifent kaszával vártam a rokonságot :)
Lett is pénz egyből melynek folyományakéne elkezdtem böngészgetni az apróhirdetéseket a veterán újságban és találtam is egy pontosan megfelelő bordó D-Csepelt, felhívtam a parasztot aki biztosított róla hogy szép gyári a motor, 50ezer ft az ára. Természetesen a világ végén Mezőtúr után volt egy kis faluban. Na erre motorra pattantam és kemény 60as tempóval egy fél nap alatt le is értem, a paraszt persze nem volt otthon hanem a kocsmában lopta a napot úgyhogy ennek megfelelően vörös fejjel és kicsit akadozó nyelvvel prezentálta elő nekem a motort ami egy ecsettel okádék módon átfestett, danuvia alkatrészekkel "korszerűsített" pusztulat volt már első ránézésre is...
Na én el, dehamár lent jártam mondom benézek Gyomaendrődre Sóczóékhoz a motormúzeumba. A postán el is igazítottak hogy hol keressem a gazdát akit otthon is találtam, épp valamilyen stabilmotort jevítgatott a műhelyben. Elmondtam jövetelem célját hogy D-Csepel kellene nekem mire mondta hogy van itt nekik raktáron pár darab nézzem meg azokat, 20ezer/db. Hátramentünk és tényleg volt egy kupac jó poros, pókhálós Csepel motor. Meg is beszéltük hogy hamarosan értemegyek utánfutóval. Na pár héttel később szerét ejtettük a leutazásnak (természetesen a szülők ellenezték a dolgot ezért teljes titoktartás mellett zajlott az akció) haverom elkérte a szüleitől a vonóhorgos autót, béreltünk egy futót és hajrá. A célállomáson már ott állt a kupacból kibontott motor és hát nem festett valami rozsdásan, sőt kimondottan elkeserítő volt, szerencsére ott volt a tulaj fia Soczó Attila, aki elvállalta hogy restaurálja nekem a motort. Ebben meg is egyeztünk a motor szépen el is készült, a hazaszállítás megint nehezen ment ugye költséghatékonyságból vonattal mentem érte, hogy majd feldobjuk a kerékpárszállító kocsiba, persze ezt a vasutasok nem engedték úgyhogy megint ott kellett hagyni, újra értemenni utánfutóval stb, stb.
Na eddigre persze már a szülők előtt se lehetett titokban tartani a dolgot persze,de szerencsére egy kész, szépen csillogó motort mindig könnyebb beadagolni otthon mint egy porlepte rozsdaboglyát, úgyhogy nem is volt baj ezzel. Én boldogan motoroztam a Csepellel amiről eddig nem is mondtam hogy egy 1954es 125/T lett végülis. Egyszer az úszó lyukadt ki, aztán a szoruló első teleszkópot meg a gyengélkedő gyújtást csinálgattam, sztendert hegesztettünk de különösebb baj nem volt vele, remekül működött, könnyen indult és én akkori 16éves fejjel baromi kényelmesnek éreztem, a 4,5 lóerővel elég jól is tempósan is haladt ami kilóméteróra hiányában (a belföldi modellekre akkor még nem szereltek ilyesmit) csak becsülhető persz. Aztán egyszercsak hely meg egyéb motorrestaurálási projekt miatt eladtam de jó gazdához került, máig össze szoktunk futni, nagyon elégedett ő is vele. Az elmúlt 10évben sok motort restauráltam és mikor 2 éve ismét hozzájutottam egy 125/51hez (ami fellelési állapotban van jelenleg is mert teljesen működőképes és jól tükrözi az akkori kor szellemét főleg az átalakításokkal/erősítésekkel hogy bírja a 2 személyes terhelést) ismét azt éreztem hoyg ez egy remek kis motor, de az üléspozíció valami szörnyű. Persze ez is csak viszonylagos, mert a 100/48hoz képest kényelmesnek mondható de még így is igazi fapad.
Ha valaki egy igazi klasszikus motort szeretne akkor a legolcsóbb megoldás egy Csepel 125 részben azért mert még viszonylag olcsón hozzá lehet jutni 20-100ezer körül szerencsétől függően. Restaurálni olcsóbb mint pl. egy Pannóniát mert a belföldi modelleknek nagy része festett, gyakorlatilag a kipufogókönyökön, a berúgó és váltókaron a hátsó teleszkóp alsó porvédőjén és 125/T esetében a 3 részre szedhető kipufogó első és hátsó részén kívül nincs rajta krómozott alkatrész. A blokk gyakorlatilag csereszabatos a Danuviával a hengert-hengerfejet és pár apróságot leszámítva, a kisipari dugattyút sokkal jobban viseli mint mondjuk a Pannónia. Nagy távolságokra elindulni vele mondjuk elég nagy kihívás, mivel egyrészt az ember derekát széttöri a kényelmetlen üléshelyzet (180centinél magasabbaknak főleg), és az utazósebesség is 60km/h körüli, szemben a korabeli legendákkal amikben rendszeresen 90nel utaztak 2 személlyel Csepellel.
Mindent összevetve egy igazi magyar klasszikus, akkoriban és ma is megbízható szép darab, csak ajánlani tudom. Restaurálás előtt mindenképpen tájékozódjunk megfelelően hogy konkrétan melyik tipus is került hozzánk mert voltak módosítások a gyártás 6 éve alatt, ettől függően változhat a csíkok színe és helyzete, fékdobok, váltókar, ülés és még sok apróság.
Hibalista
- Mivel restauráltan vettem csak apróbb javításokra volt szükség, úszó kilukadt, gyújtásállítás, égőcsere.
Ide hordtam szervizbe
Sk.
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1954 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (2) | Vezetett km | 0 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.3/10) | ||
