Hisztis örömlány
Szöveges ítélet
Amennyiben Ön hasonló Celicát keres, olvassa el az ítéletem és ha megfogadja a tanácsokat, rengeteg bajtól kíméli meg magát. Előre szólok, hogy az én példám a lehető legrosszabb talán: vegye úgy, hogy megvettem a lehető legrosszabb Celicát - ennek ellenére (rossz döntések sorozata után) kimásztam vele a slamasztikából. Habár a vergődés kiábrándulásban végződött, nem bántam meg, hogy megvettem.
Kezdjük a legelején: azért vettem ezt az autót, mert úgy döntöttem, hogy nekem nem 50 évesen kell élményautó, hanem 27 évesen, amikor még jól áll :-) Az álmom egy Mitsubishi Eclipse volt, de pár gép megtekintése után a lelkesedésem alábbhagyott. A sokadik pofáraesés után felfedeztem, hogy az utolsó szériás Celicák árai ott kezdődnek, ahol a legjobb Eclipseké végződik. Ezen felbuzdulva el is követtem az ELSŐ* hibát: a kínálat legjobb Eclipsei helyett a kínálat legolcsóbb (legszarabb) Celicái közül kezdtem válogatni. Így jutottam el egy budapesti (2. hiba*) Celicához, és annak a hozzá nem értő, banki alkalmazott tulajdonosához (3. hiba*), akinek aztán a svájci frankos hitelét is átvállaltam (4. hiba*). Az autónak egy baja volt, hogy világított rajta a "Check Engine" lámpácska, a tulaj elmondása szerint (és egy szervízes papírt is mutatott róla) a lambdaszonda hibája miatt. Gyorsan telefonáltam egyet, megérdeklődtem a szenzor árát, és sikerrel le is alkudtam az árból. Így minimális beülővel hozhattam el. Nagy örömmel tettem ezt, hiszen még az előző autómat sem kellett így eladni, és maradt pénzem hifire (nem hangosra, hanem szépen szólóra, ugyanis én nem a fesztendfjúriösz bojrészereire akartam hasonlítani, csak egyszerűen szeretem a jó zenét, és fülem is van hozzá).
Vigyorogva vezettem egészen hazáig (Budapest --> Zalaegerszeg), aztán hétvégére be is jelentkeztem egy olajcserés-átnézős szervízre - amit Pesten nem tettem meg (5. hiba*). Itt aztán feltűnt, hogy a motorból jóval kevesebb olaj folyt ki, mint kellett volna - feltételeztük is, hogy az előző tulaj full hülye volt, és még az olajszintre sem figyelt. Picit idegesített, hiszen a BP-Zeg távot is így tettem meg az autóval.
Aztán kezdődött a cirkusz.
Először is alámentem az autónak, és láttam, hogy hiányoznak a köténylemezek, kartervédők (bontóban fillérekért volt). Aztán felfedeztem, hogy a hátsó ablakmosó nem azért nem megy, mert eltömődött, hanem azért, mert egy TRABANT mosómotorját szerelték rá - na itt már kezdtem izgulni, hogy nepperautót fogtam (mint később kiderült, biztosan az volt, mert Amerikából (6. hiba) galacsinra törve jöhetett át, az egész eleje gagyin volt összerakva, gyorskötözőket használtak patentek és csavarok helyén, stb.) Amikor takarításkor az ülés alatt szélvédő-kockákra leltem, akkor lettem benne teljesen biztos, hogy engem itt kérem átvertek. Az előző tulajt hiába hívtam, ő "nem tudott semmit".
No mindegy, gondoltam, annyira visszavinni se akartam, mert álomautó volt, és gondoltam legfeljebb rendbehozom (7. hiba). Kicseréltettem az ablakmosómotort gyárira (ami egyébként később leégett, de a bekapcsolt állapotában, ami miatt folyamatosan mentek az ablaktörlők, és javításig csak a biztosítéktáblával tudtam ki-be kapcsolni az ablaktörlést), rendbehozattam a karosszériát részben új, részben bontott alkatrészekből. Vettem bele új lambdaszondát is jó drágán, mert a szervíz szerint a szonda volt a hibás (8. hiba), telement korommal és itt csak a csere segíthetett. El is tűnt a check engine lámpácska. Juhé! Egyetlen dolog volt csak fura: a korábbi 89 lóerős Mazdámhoz képest, alig ment jobban az elvileg 143 lovas Celica. Beletörődtem, hogy ez inkább szép kupé, mint sportkocsi.
Egy szép napon aztán fura hangja lett a kocsinak. Menet közben hallani lehetett a szelepek csattogását. Felhívtam a szerelőmet, és elmentem hozzá, de sajnos akkora hülye voltam, hogy véletlenül sem néztem meg a baj forrását: elfogyott az olaj. Alig 1-1,5 liter olajjal mentem el a szerelőmig (még 50 km-re voltam tőle mikor elindultam) (9. hiba)
Ekkor már biztos volt, hogy ESZI AZ OLAJAT. Szimmeringek rendben, folyás nincs - viszont a napi használat megtette a hatását, megjelent a kék füst is. Na akkor gondolkozzunk, mitől eheti az olajat ilyen kevés km és év után? Az opciókat felvázoltuk, és eldöntöttük, hogy a legolcsóbb megoldással kezdjük, ha nem jön be, jöjjön a drágább (10. hiba). Olajváltás 10W-40-re: nem jött be. Szelepek pucolása, szelepszárszimmeringek cseréje: nem jött be. Adalékadás, motorállítás, további apróságok cseréje: nem jött be.
UTÁNAOLVASTAM, ÉS MEGOSZTOM ÖNNEL IS: a 2003-ig gyártott 143 lovas 1ZZ-FE Celica és Corolla motorok GYÁRILAG HIBÁSAK, és visszahívásra kerültek a gyár által. A hiba tünetei: 100.000 km után megnövekvő olajfogyasztás, és felgyorsuló motoramortizáció. A hiba oka: a dugattyúk és gyűrűk design- illetve anyaghibája, ami a gyűrűk deformálódásával jár.
Természetesen az én "USA-beli" autómat nem fogadták vissza a magyar szervízesek, mondták, hogy oda kell vinni, ahol forgalomba került, azaz vigyem az USA-ba. A Toyota amúgy komplett motorcserével oldotta meg a problémát, hiszen a deformálódott gyűrűk a hengerfalat is szétroncsolják, ami a könnyű alumíniumblokk esetén tulajdonképpen egyenlő a halállal. Jó hír, hogy a dugattyúkat és gyűrűket is faceliftelték, ami pontosan passzol az eredetiek helyére (2003 után ezekkel szerelték az 1ZZ-FE motorokat)
Súlyos milliók lebegtek a szemem előtt, végignézve a motorok árait. Nagyon sok ilyen motort már eleve hibásan adnak el, tehát a kockázat benne van, az új motor meg gazdasági totálkár lenne.
Addig-addig jártam a kérdéseimmel a fórumokat, hogy rátaláltam egy szerelőre, aki japánautó-specialista (Baranyai Attila), Lancer EVO-val rallyzik, és nagyon is érti a dolgát. Szerencsémre, az USA-ból rendelt alkatrészekkel bevállalta a motorfelújítást, onnan kezdve, hogy hengerhónolás (síkolás), új dugattyúk, új gyűrűk, új szelepek, stb. 300 000 Ft-ba fájt a dolog - de összeszámolva a korábbi "olcsóbb" kísérleteket, tulajdonképpen össz-vissz 1 milliónál jártam. Ha az elején nem fukarkodok, akkor már rég lett volna egy jó motor az autóban, olcsóbban.
Lőn világosság: mind a 143 paci felébredt: az autó már nem ette az olajat, de elkezdett menni mint az állat. Mint kiderült, a Check Engine miatt a számítógép letiltotta a szelepvezérlés változtatását (a VVTi lényege ugye), így bizonyos fordulatszám felett sem indult meg a gép. A javítás után viszont igen.
Az örömöm egészen addig tartott, amíg meg nem jelent a Check engine újból, és le nem tiltotta a szelepvezérlés-váltást. Ekkor már esti/reggeli rutinná vált az akkusaru levétele/feltétele, ugyanis az áramtalanítás miatt pár napra elfelejtette az autó a hibát, és csak megfelelő mennyiségű hibajel után dobta be a Check engine-t. A motort felújító szerelő viszont nem úgy dolgozott, mint a szervízek, akik rádugják az autót a számítógépre, és "sohasem néznek be a dolgok mögé". Ő rájött, hogy a számítógép valóban a lambdaszonda jelzését dobja be hibának, de nem a szonda a ludas (hiszen nem a postást kell elverni azért mert csekket hoz), hanem a katalizátor. Az pedig már csúnyán drága dolog...
A katalizátor hibája is az olajzabálásból adódott, egyszerűen ömlött rá az olaj, amitől eltömődött, megégett.
Na itt már 1 milliós költség fölé mentem, és végképp kiábrándultam az autóból - ahogy az ember kiábrándul a fullos plázacica csajából is előbb vagy utóbb. Imádtam, ahogy kinéz, szerettem vezetni, a napfénytető igazi dolce vita érzést adott nyáron, Balcsira vagy Horvátországba járni ajándék volt vele. Minden porcikájában volt valami szép: a projektoros lámpák, a faceliftes orr-rész, a beömlő a géptetőn, a csodálatos tetőív, a brutál gyári spoiler-szett, az ötágú gyári felnik, a szépen zenélő gyári kályhacső hátul, a vadászgép-jellegű belső design... Gyönyörű és időtálló tervezés, bár a kivitelezésben volt némi műanyag...
Sokan szidják a teljesítményét, pedig baj nincs vele (tény, hogy a 192 lovas jobb választás lehet), de cserébe a fogyasztása sem horror.
Sajnos nálam a fentieket mind beárnyékolta a hisztisorozat, amit két éven át adagolt rám: a folyamatos check engine lámpácska, a gyakran kiégő izzócskák, a vakító szembejövők (hiszen majdnem a földön ültem az autóban), a télen lusta csomagtér-teleszkópok, a magyar utakra túl sportos felfüggesztés...
Belefáradtam, és eladtam. Pont akkor, amikor már jó volt, és szinte hibátlan. Közben jött a válság, és jóval olcsóbban is ment el - hát mit mondjak, volt már jobb befektetésem is.
De legalább rengeteget tanultam az esetből, és remélem Ön is, ha volt türelme végigolvasni.
Íme a tanulságok a fenn említett hibákból:
1. SOHA ne a kínálat aljáról válogass, ha nem a szerelés a hobbid. Ha nem telik jóra, válassz egészen mást - az olcsóságnak MINDIG ára van.
2. Kerüld a budapesti sportkupékat. A feszes felfüggesztés és rövid kuplung nem a macskaköves, kátyús, lámpákkal szabdalt utakra valók. Ezekre mindenképp költeni kell, ha pesten használt példányt választasz. A csillaggarázsról és padkán parkolásról nem is beszélve!
3. Kerüld azokat a tulajokat, akik eljátsszák, hogy semmit nem tudnak az autóról, főleg ha értelmiségi emberről van szó. Ez átverés - nem AKARJA elmondani amit tud.
4. Svájci frankos hitelt átvállalni, főleg banki alkalmazottól? Ugye nem teszed? Igen durvát buktam rajta. Mentségemre legyen szólva, amikor átvállaltam, a válság még sehol sem volt.
5. Vásárlás előtt MINDIG el kell vinni az autót szakszervízbe! Ne oda, ahova a tulaj is járhatott. Nem szabad erre sajnálni egy tízezrest, az a papír sokmindent eldönthet, nálam kiderülhetett volna, hogy kevés az olaj az autóban.
6. Ne vegyél USA-ból hozott autót, amennyiben azt a típust Európában is forgalmazták. Csakis roncsként, neppermódra felújítva éri meg ezeket forgalomba hozni. A Celicából rengeteg jött Amerikából, olyanok is mind. Ismertetőjeleik: elöl oldalt sárga helyzetjelző, oldalsó irányjelző nincs, manuális klímás, automata váltós, és 143 lovason hátul dobfék (LOL). Szervízkönyv meg soha sincs.
7. Jól gondold meg, hogy megéri-e rendbe hozni egy autót, vagy érdemesebb esetleg buktával megszabadulni tőle. Az előző tulaj inkább menekült (jól tette, de ő is sokat bukott rajta, mint utólag kiderült), én rendbehozattam inkább - ugyanúgy buktával. Az utánam vásárló már boldog lehetett vele.
8. A márkaszervízekben többnyire béna szerelők vannak, akik lustán és tohonyán állnak hozzá a dolgokhoz. Szemtanúja voltam, amikor könyvben lapozgattak a szerelési útmutató után - a feladat egy izzócsere volt. Amit nekik a szoftver kiír az úgy van, istenigazából talán az Otto-motorok működési elvét sem értik, legalábbis nekem úgy tűnt...
9. Ha fura hang jön a motorból, a folyadékszinteket MINDIG ellenőrizd!!!
Összegző gondolat: Celicát venni nem rossz ötlet. Csak nem mindegy, melyiket választja az ember, mert a Toyota szervízek színvonala egyszerűen fos - de legalább drágák!
Hibalista
- Komplett motorfelújítás: hengerhónolás, dugattyúk, gyűrűk, hajtókarcsapágyak, szelepek - 300.000 Ft - Ablakmosó motor - 7000 Ft - Lambda-szonda hibajelzés: 80.000 Ft és sohasem lett igazán jó - Hátsókerék-csapágy: 70000 Ft - Lengéscsillapítók: 40.000 Ft/db (2 első) - csomagtartó teleszkópok (nem lett javítva) - Műszerfal izzók és halogén tompított: filléres a csere, de házilag kivitelezhetetlen és nagyon idegesítő, hogy félévente cserélni kellett
Ide hordtam szervizbe
Toyota márkaszervízek (több is)
Értékelése: 2
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 102000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 60000 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 323F (1996) | Következő autója? | 320D (2004) |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan