Egy hűséges családtag szomorú története.
Szöveges ítélet
Ez az írás 2005-ben készült, azon a szomorú napon:
---------------------------------------------------
Szörnyű napra ébredtem ma. Apa átgázolt az ágyamon, kinyitotta a nyikorgó vaslétrát, és megindult a felső szekrény fele. Igen kiszedte az aksit (ott tartotta mindig). Végig futott az agyamon a borzalom. De hogy lehet, ma még csak csütörtök van... Azt mondták szombaton! Nem, nem itt valami félreértés van, tetszik tudni mi még nem búcsúztunk el. Héhé, ügye nem, ügye csak rosszul látok valamit. Apa üvölt, mégis mit képzelek, időm mint a tenger, miért szólt volna? Miért? Miért fontos ez nekem annyira? Egy nulla vagyok, aki nem tud elszakadni tárgyaktól, egy nevetséges kis hülye. Hülye vagyok, nevetséges, nem számít, de szerettem azt a nekik csupán tárgyat, ami jóban, rosszban végigkísérte ifjúságom. Csak egy autó, csak egy ócska 88-as Skoda 120L, mely hidegen nehezen indul, hangos, zörög, és recseg a váltója, mégis miért ragaszkodok-e roncshoz? Azt hittem könnyű lesz a búcsú, gondoltam gyengéden végigsimítom a karosszéria bohókás íveit, utoljára megmarkolom a puha fogású kormányt, lezseren bedobom rükibe, hogy halljam azt az izgalmas csattanást, majd azt suttogom neki köszönöm. Köszönöm, hogy sose hagytál bennünket az útszélén, köszönöm, hogy rád mindig számíthattunk, köszönöm, hogy te oly sok évig minden reggel ugyan onnan mosolyogtál rám, ahol a múltkor megálltál. Emlékek sora tör fel ilyenkor, és könny szökik a szemembe. Micsoda baromság, egy elnök pityereg? Nem tehetek róla, nehéz dolog elveszíteni egy családtagot. Olyan mint nagy jókedv? kutya, aki hullajtja a szőrét, lóg a füle, olykor csurog a nyála, de mindig ott van veled, és orrával pajkosan arrébb taszít, ha rossz kedved van. Az emlékek? Miért fontosak? Mert ezek csak egyszer történhettek meg egész életemben. 8 éves voltam, mikor nagyapa egyszer csak beállított a Balatonon a vadonatúj autóval. gyönyörű volt, mindenki körül állta. Egy szép új autó, tökéletes, hibátlan. Gratulált a rokonság nagyapának, ő pedig büszkén és peckesen mosolygott.
Nem is oly sokára Tirolba mentek vele, a fia esküvőjére. Schön ja das ist schön! Mondták a Tiroli rokonok, és megveregették Nagyapa vállát.
Aztán egyik nyáron beleültek a szülök, nagyapa, nagyanya, unokák, és lesurrantunk velencébe (mármint Olaszországba), tán egy hétre.
Nem sokkal később Nagyapa újra autót vett, egy Favoritot, és a zöld villámot mi vettük meg. Trabant után nagy lépés volt ez egy családnak 1992-ben. Csöndes, erős, gyors, szép, kényelmes, mi kell még? Néztek is faluban az emberek, mikor elegánsan leugrottunk a telekre egy weekendre. Az igen, ez már autó! Ahogy teltek az évek, hát sajnos ő is csak öregedett, előjöttek a hűtés problémák, egyre nehezebben indult, a kárpitot kiszívta nap, és az orra se volt már olyan, hisz látszott rajta néhány csattanás nyoma. A színe is fakóbb lett, itt-ott átüt rajta a rozsda, de az illata mit sem változott. Szeretem az illatát. Mikor meglett a jogsim szerettem belesüppedni a kényelmes vezető ülésbe. Igen, miden a kezemre áll, szervós a fék, szervósan könnyű a kormány, és a váltó már 5 sebességes, hosszú áttétellel. A motorban pedig már minden új. Jó ez, megy, szeretem, csak rajtam kívül már senki sem. Anya morogva száll bele, apa a kulcsot undorral nyomja kezembe. Mégis miért? Mert hogy másnak bezzeg új kocsija van, és a másé sokkal csendesebb, és a másé egyből beindul, és a másé.....mér a másé, mér nem a miénk? S szüleim elkezdtek kuporgatni, gyűjtögetni, igen, nem baj, ha bele szakadnak is, nekik is lesz olyan mint a másé, nehogy már pont nekik ne legyen. Igen egy év alatt sikerült kinézni. 2,7Milla. Áh nem is sok, hisz csendesebb lesz, szebb lesz, új lesz. Igen, majd néznek újra az emberek, igen új kocsiba ül, Apa, Anya, nézzétek még légkondi is van benne, meg zene. Igen oh mennyire megérte! Az öregedő Skoda, hiába szedte össze magát, pedig még null kilométeres is lett, mert átfordult az óra, de ez már senkit nem érdekelt, csak a Marcika csodálta a megfakult számokat, a karcos üvegen át. Bravó, szép volt, akkor is megvolt a 100, köszönöm szépen kicsi Skodám.... Ég veled, remélem csak jobb sors és egy szeret? új család rád..... Bassza meg, így is kurvára fáj!
Kinyitottam az ablakot, behunytam a szemem, és vártam. Vártam a barátságos érces hangot, amit oly sokszor hallottam már. Most hallom utoljára. Könny szökött a szemembe, istenem de szép ez a dallam, hallgatnám még egy életen át, de ekkor kecsesen eltűnt a kanyarban, és én mélyen beszívtam az illatát... Egy korszak lezárult, egy családtag eltűnt életünkből. Senkinek nem fáj, csak nekem. Ez van, fel a fejjel lépjünk tovább, hisz a jövőbe kell tekinteni, nem a múlton keseregni, még akkor is, ha most ez nagyon nehéz…
Hibalista
- Hengerfejes lett->kapott S100-as hengerfejet - Teljes motorgenerált kapott 80-ezer felé - Apróságokat kellett csak cserélni, pl AC pumpa, feszültségszabályzó. - A bele rakott 5 ganos váltó már nagyon ramaty volt, tudni kellett használni.
Ide hordtam szervizbe
Nagybácsi autószerl?, együtt csináltuk.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1988 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 16 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 110000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 1.1 Universal |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan