Csöngetett Mylord?
Szöveges ítélet
1997-ben a korábbi munkahelyem megszűnt, kivették a fenekem alól a kiváló céges Toyota Corollát, így saját autó után kellett nézzek. A vásárlás nem volt sokáig sürgős, mert volt másik két autónk is, így hosszas keresgélés előzte meg a vásárlást. A főbb szempontok az alábbiak voltak: legyen legalább 100 LE teljesítménye, legyen minimum akkora, hogy 4 ember kényelmesen tudjon benne utazni, úgy hogy csomagok is beférjenek, legyen dízel, mert sokat, és hosszútávokra használom, a formája is tetsszen, ne legyen fehér (az ember ugye nem egyedül él :-)) legyen légkondi, előny ha egyébként is viszonylag jól felszerelt, ne legyen 10 évesnél öregebb, és ne kerüljön 1 milliónál többe. Sok sok óra internetes nézegetés után ez a gyakorlatban két típusra szűkült: Opel Vectra B 2.0D és Rover 620D.
Sok hirdetés megtekintése után két budapesti Rover és egy Opel kinyomtatott hirdetésével vágtunk neki a kiszemelt járművek közül a vásárlásnak. Az első Roverről hamar kiderült, hogy a hirdetésben kiválónak látszó jármű egy romhalmaz, majd a második hirdetésről kiderült, hogy ugyanezen járművet takarja, csak az első egy kereskedő, míg a második a tulajdonos hirdetése volt. Amikor az Opelt megláttam szinte sírhatnékom támadt... ahhoz képest az előző Rover is egy kiváló állapotú autónak tűnt. Így aztán csalódottan indultunk vissza. De közben eszembe jutott, hogy volt egy Rover hirdetés útközben is, ami amiatt kikerült a szórásból, hogy az autó idősebb volt mint a megcélzott 10 éves határ. Most viszont ha már úgyis itt jártunk akkor álljunk meg, nézzük meg azt is. Amikor megláttam az autót, tudtam, hogy ez lesz az igazi. Amikor pedig alaposabban körbenéztem akkor ez az érzés csak erősödött bennem. Egy autószerelő srác árulta, aki szerette is az autót, és ez meg is látszott az állapotán. A próbaút pedig végleg meggyőzött, hogy ezt az autót kell megvenni.
Az órájában 172 ezer km volt, de a tulaj is mondta, hogy valójában fogalma sincs, hogy mennyi lehet benne, mert már ő is kintről behozott autóként használtan vette. Én kb. 345 ezernél váltam meg tőle.
Minden fontos extra benne volt és működött is, szervokormány, manuális klíma, 4 villanyablak, riasztó, központi zár, fűtött, elektromos állítású tükrök, ködlámpa, sőt utólag beépített DVD lejátszó is. Az egyetlen dolog ami rossz volt a vásárláskor az az elektromos antenna volt, ezt én egy manuálisra cseréltem. Ami később egyedül hiányzott belőle, hogy nem mutatta a külső hőmérsékletet, ami időnként jó lett volna. A vásárlás után beszereltem egy telefon kihangosító szettet, de jó lett volna, ha lett volna benne bluetooth mert később emiatt amikor két telefonom is volt csak az egyiket tudtam kihangosítva használni. Később a ködlámpákat többször is lelopták róla így már nem pótoltam azokat, hanem egy eredetileg is odavaló műanyag elemet vettem bele.
A karosszériája a vásárláskor teljesen rendben volt, sehol egy rohadás, vagy komolyabb karcolás, csupán az elején volt egy két kisebb kőfelverődés, és az oldalán volt egy apróbb elsőre alig észrevehető apró kis horpadás. Sajnos ez később már nem volt róla elmondható, a karosszériáját viselte meg leginkább az idő és a használat. Két év használat után, a jobb hátsó kerékívnél jelent meg a rozsda, ami évről évre nagyobb lett. Ez típushiba, így van is hozzá javítóív, terveztem is hogy megcsináltatom, de végül nem került rá sor. Az autó ezen kívül sehol nem rohadt.
Nagyon szép autó. A megjelenése még ma is elegánsnak hat, pedig már nem egy mai forma. Belül is nagyon jól nézett ki, szürke plüss huzat és fabetét körben mindenhol, ami bár van akiknek nem tetszik, én kifejezetten szerettem. A belsején a használat a váltószoknyán, a vetetőoldali ajtó és a váltó körüli fa betéteken látszott meg. Később sikerült a jobb első ajtón a kilincs körüli műanyagot is eltörni, amit viszont pótolni kellett, mert így nem lehetett az ajtót belülről kinyitni. Az első nyáron pedig egy igazi forró napon a tetőkárpit egyszer csak a fejemre olvadt, amikor is részben a ragasztó elengedte az anyagot, másrészt pedig maga az anyag szivacsos bélése porladt el. A kárpitosnak sikerült az eredetihez megtévesztésig hasonló anyagot beszereznie, így a javítás egyáltalán nem okozott esztétikai problémát. Ezen kívül az első ajtón a gumikéder szakadt el egyszer, ami akadályozta az elektromos ablakot, így a cseréig nem lehetett felhúzni azt.
Amikor elkezdtem használni, akkor megtapasztaltam, hogy az elsőre nagyon kényelmesnek tűnő autó hosszabb távon már nem annyira kényelmes. Elöl még csak hagyján, bár hosszabb távon egy kicsit kényelmetlen az, hogy mélyen kell benne ülni, de hátul már a nem túl nagy termetű utasok is reklamáltak egy idő után. Mindez azonban engem nem annyira zavart, mert én munkába járásra használtam, ami napi összesen 70 km-t jelentett és ezen a távon teljesen rendben volt. Később amikor már rendszeresen jártam vele hosszabb utakra, akkor már nekem is adódtak ezzel problémáim, bár még így is messze jobb volt mint sok más kocsi amivel előzőleg dolgom volt.
A csomagtartója elég tágas, de van benne egy mélyedés az ülések mögött, ami egyrészt jó, mert minden a csomagtartóban hányódó apró izé abban gyűlik össze és nem csúszkál össze vissza, másrészt viszont eléggé útban is vannak ugyanezen dolgok amikor az ember valamit pakolna bele. Mindenesetre ha lehajtottam a hátsó ülést akkor elég nagy darabokat is képes volt elnyelni. Ami zavart, hogy a csomagtartó zsanérja belelógott a csomagtérbe. Ezt azért ennél egy kategóriával lejjebb is (pl Lancia Dedra, Renault Megane...) meg tudják elegánsabban oldani.
A típus műszaki alapjai a Honda Accorddal azonosak, de néhány ponton azért vannak eltérések, így például a futóműve más. A menetkényelme nagyon jó volt, a rossz utakon is elnyelte a nagyobb hibákat, de ugyanakkor kellően stabil maradt a kanyarokban is. Sajnos a rossz utak viszont hamar tönkre is tették az igényes futóművet, így amikor ilyeneken használtam, akkor elég gyakran kellett benne gömbfejeket cserélni.
Egy ilyen Pesten elvégzett gömbfejcsere után, egyszer mikor beálltam a parkolóba észrevettem, hogy mutogatnak az első kerekem felé. Hallottam is ahogy a kocsi eleje súrolta a szegélykövet, azt hittem emiatt integetnek, ezért nem is aggódtam miatta. Mikor kiszálltam akkor vettem észre, hogy amikor megálltam, kitört a kerék a kocsi alól... előző este, útban Pestről hazafelé már éreztem, hogy olyan furcsán imbolyog az autó eleje, ezért is indultam reggel a szervizbe amikor betértem pénzt kivenni az automatánál... jobb bele sem gondolni mi lehetett volna, ha nem a parkolóban nulla körüli sebességnél, hanem előző este országúti tempónál történik mindez... ez azt gondolom nem az autó, hanem a felelőtlen szerelő hibája volt.
A motorja szintén nem a Hondától származik, hanem a Rover saját dízele van benne, amitől ugyan nem egy versenyautó, de a menetdinamikájára semmilyen panaszt nem lehet mondani, előzni vele még autópályán, vagy emelkedőn sem okozott problémát.
Az első szervizlátogatás után a motorból elkezdett folyni az olaj, amit csak többszöri nekifutásra sikerült a szervizben többé kevésbé megszüntetni, de innentől kezdve az olaj mindig is csöpögött valamennyire belőle. Később a turbó is kezdett már meghalni, és az olaj azon keresztül folyamatosan fogyott belőle, ami egy idő után megette a turbó gumiból készült levegő csövét, így ezt később kétszer is ki kellett cserélni. Mindezzel együtt sem volt vészes az olajfogyasztása, de két olajcsere között azért elfogyott belőle egy, később már inkább két liter olaj. (Halkan jegyzem meg, hogy a céges Astrákból ez vadi új korukban is elfogyott.) Ha tovább használtam volna a turbóval mindenképpen kellett volna már valamit kezdeni. Többször tapasztaltam, hogy a levegőszűrő elkoszolódása esetén ment közben az autó hirtelen megtorpant, és csak azután volt hajlandó ismét megindulni, ha a fordulat erősen visszaesett. Ez a hiba többször is előfordult, és ilyenkor mindig a levegőszűrő volt nagyon koszos, annak ellenére, hogy egyébként rendszeresen cserélve is volt.
A váltója nekem a Corolla után nagyon lötyögősnek tűnt, de később teljesen hozzászoktam, és soha nem volt vele bajom.
Fogyasztása elég baráti. Bár nem mértem rendszeresen, így csak nagyjából tudom, de körülbelül olyan 6,5 literes fogyasztással lehetett vele átlagosan kalkulálni.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon szerettem az autót, volt egy év amikor szinte benne laktam, abban az évben mentem vele több mint 60 ezer km-t. A kerék kitörős esetet leszámítva útközben sosem hagyott cserben, (és akkor is a szervízbe menetben történt a dolog) teljesen vállalható volt vele megjelenni bárhol, nem került egy vagyonba a fenntartása. Szerettem.
Lehet ma is használnám, ha nem lettek volna vele sorozatos szerencsétlenségek: Először a barátnőmnek sikerült az elejével egy betonoszlopnak nekikanyarodni, de ez csak a festéket húzta le az első sárvédőről, de aztán a szomszéd is neki tolatott, így kissé megrogyott a hátulja is, de még használható volt, csak kicsit nehéz volt lecsukni a csomagtartó fedelét, és nem nem is nagyon volt feltűnő a sérülés. Aztán Törökszentmiklóson egy lámpánál amikor a lámpa zöldre váltott és a zebrán még ott volt a gyalogos, akkor a mögöttem levő Transit elindult és nekem jött. Ekkor ismét összetört a hátulja, de ezúttal már alaposabban. Ekkor a csomagtér fedél mellett a sárvédő is megrogyott és a lökhárító is leszakadt. Ekkor azt gondoltam, hogy akkor egyúttal megcsináltatom a rozsdásodó hátsó kerékívet is, hiszen úgyis hozzá kell nyúlni, de erre már nem kerülhetett sor, mert a BAH csomópontról lefelé jövet egy autó ismét nekem jött hátulról... szegény autónak ez már sok volt... bár szívem szerint megcsináltattam volna, de a biztosító úgy gondolta, hogy ez gazdasági totálkár.
Így már nekem nem érte meg megjavíttatni. DE, és ami innen jön az már nem az autóról szól:
A biztosító szerint az autóm a sérülés előtt ért kb. 500 ezer forintot (ami reális is) viszont a javítást nem fizették, hanem ebből levonták a roncs árát, és csak a különbözetet voltak hajlandók kifizetni. Az roncsot kb. 300 ezerre értékelték, és így az avulást is figyelembe véve kifizettek kb 130 ezer forintot. Ennyiből az autót nem lehetett megjavítani. És a roncsot sem lehetett 300 ezerért eladni. Nekem sem sikerült ennyiért, és a biztosítónak sem. Mindössze 40 ezer forintért vette meg valaki. Igaz a különbözetet kifizette nekem a biztosító. De ha nekem is 40 ezerért számolták volna a roncsértéket, akkor annyiból amennyit nekem végül is kifizetett a biztosító, már meg is lehetett volna csináltatni... erre viszont már így nem volt meg a lehetőségem. Nem értem a biztosítót, hiszen neki így is, úgy is ugyanannyiba fájt, én viszont így rákényszerültem, hogy eladjam az autót amit amúgy szerettem.
Hibalista
- Motoros antenna eleve rossz volt - Eleresztett a tetőkárpit ragasztása - Olajfolyás, több különböző okból is - Turbó levegőcsöve elszakadt - Egy első gömbfej csere után kitört a kerék, ezután féltengelyeket is kellett benne cserélni - Kipufogó 300 e km után csere - Futóműben sokszor kellett gömbfejet cserélni, de csak amikor sokat mentem a minősíthetetlen minőségű kátyús utakon - Vezetőülés deréktámasz állító elszakadt - Klíma kapcsoló tönkrement - Riasztó távirányítója tönkre ment, amit nem is sikerült soha megcsinálni - Az első ablakon elszakadt a gumikéder így az elektromos ablakot nem lehetett felhúzni, cserélni kellett. - - -
Ide hordtam szervizbe
Road Patrol szervíz Békéscsaba
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 172000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 173000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | Toyota Corolla kombi | Következő autója? | Saab 9-5 |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan