Sportosnak látszó tárgy
Szöveges ítélet
Egy "nagypolszki"-ból ültem át a Mantába. Els? látásra szerelem volt és szó szerint kifáradt alólam (egy igen bátor autószerel? barátom vette meg, de ? se tudott vele már mit kezdeni, azt hiszem "elhasználtam" szegényt, pedig tényleg szerettem...).
Igazán rosszat nem is tudok mondani róla, semmi komoly baja nem volt az utolsó percig és soha nem hagyott ott az út szélén. Többször is sikerült lezúzni elejét-hátulját-oldalát, szóval a végén már csak a tet? volt épp, így kapott egy komplett fényezést, ami h?kamra ide vagy oda, nem sikerült túl szépre, de legalább eltakarta a kezd?d? rozsdafoltokat.
A kétliteres karburátoros soros négyhengeres ("S" porlasztós) az Opel egyik legsikerültebb motorja. Strapabíró és az ígért 100 LE viszonylag egyenletes nyomaték-görbe mellett mindig kihúzott (szó szerint) a slamasztikából (és néhány kockázatos el?zésb?l). Kézi váltó 4 sebességgel párosult hozzá, és bizony az ötödik sokszor hiányzott volna egy-egy hosszabb út során...
Sok probléma nem volt vele, de a termosztát például állandóan elfáradt és az automata szivató se volt a helyzet magaslatán (kénytelen voltam megtanulni a ballábas fékezést, hogy közben a gázon tudjam tartani a lábam), és a hátsó dobot többször is elhagytam (de mindig meglett :-)). Más, komolyabb szerviz nem is kellett neki, csak olaj és benzin (de az jó sok, ha elnehezült a jobb lábam... Autópályán pedig mindenki szépen lehúzódott, amikor a tükörben felt?ntem felkapcsolt lámpával 160-as tempóval, indexelve a bels? sávban... messzir?l elég sportos jelenség volt! (1992-ben még nem volt túl sok ellenfele...)
A keret nélküli, hatalmas ajtók nagyon men?k voltak és kárpótoltak az igen szerény bels?ért: egy utólag felszerelt sportkormányon kívül a fordulatszámmér? és a viszonylag sportos piros, gyári plüss ülések voltak egyedül sportosságra utaló jelek, minden más, a mono (!!!) autórádió (CSAK rádió, mehanikus memóriával), a m?szerfal, a váltó, a kezel?szervek a "testvéréb?l" a "gömböly? Ascona"-ból származtak.
Sajnos a futóm? és a fékek is onnan származtak (visszautalnék a "zúzásokra", mert sajnos hátul dobfékekkel egyszer pl. 160-ról nem sikerült megállnom és amikor a helyszínel? le akarta mérni a féknyomomat, nem talált elég hosszú mér?eszközt hozzá, végül nem is lett az ügyb?l semmi - szerencsémre)
Amit azóta sem tapasztaltam (pedig volt egy tucat más kocsim azóta) - az a mantások összetartása: integetés, átdudálás, mosoly az arcokon (a "mantás viccek" ellenére)
Mindent összevéve, szép emlékeim maradtak róla és fájó szívvel váltam meg t?le...
´In memoriam ABB-432´
Hibalista
- termosztát, kipufogó hátsó dob, szelephimbák
Ide hordtam szervizbe
Opel Laczkovszky
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1980 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 125000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Polski 125 1,5 | Következő autója? | Fiat Ritmo 125 Abarth |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan