From Rüsselsheim with Love
Szöveges ítélet
A Fordok dömpingje után egy kitűnő ajánlat és az anyagi lehetőségek közös halmaza miatt 2010 tavaszán Opelbe ültem. Amit korábban sosem gondoltam volna.
A finanszírozóval közösen azt tervezzük, hogy öt évet töltök az autóban, ezt pedig folytatásos teleregény formájában gondoltam megosztani a Népítélet olvasóival. Remélem, hasznos lesz mindenkinek.
Az autó: metálfekete, jópárextrás Opel Astra J 1.7 cdti.
Az összehasonlítási alapok: figyelem - az autót értelemszerűen nem a jóbarátom Jaguarjához, de nem is az E Mercihez mérjük. Korábban az Opel népes családjából vezettem Merivát, Vivarót, Corsát, és néhány hétig jártam egy előző generációs Astra kombival. Előtte pedig sokféle Forddal. Tehát ha a szövegben nincs a "képest" szónál ott, hogy mihez képest, ezekre kell gondolni.
Design és funkció.
A külső: az előzőhöz képest (na most itt van), ég és föld. Látszólag megtanultak az Opelnél autót tervezni. Dinamikus forma, nem mondom, hogy elájulnak tőle az utcán, de nem is érzem magam kiglancolt zöldségesnek a fia esküvőjén, mint az előző pezsgőszín, alufelnis kombiban. Az előnye, hogy igen szép, a hátránya, hogy néha művészet belőle a kilátás, tehát a parkolóradart ajánlom mindenkinek.
A belső: Ég és föld második felvonás. Igényes formák, a kezek elől elrejtett kopogós műanyagok, a kezek elé tolt kellemes anyagok, soksok gomb, vagány (nagyon vagány!) belső hangulatvilágítás, megnyugtató piros hátterű műszerek. Szép, na. Az indításra sportosan felpörgő órák eleinte tetszettek, de most is elmosolyodom tőle.
Ergonómia, kényelem
Az ülések jól formázottak, az oldaltartásuk azonban lehetne jobb. 182 centimmel kényelmesen ülve magam mögött éppenjó, viszont érzetre szűk. A biztonság oltárán feláldozott körpanoráma hiánya fájó, a bunkerszerű ablakokban nem is a kilátás a legrosszabb, hanem hogy nem tudok kikönyökölni, mint Toto Cotugno a L'italiano-ban. A pedálok jó állásúak, a középkonzol kezelése igényel némi megszokást, a fedélzeti komputer egy-két bosszantó apróságtól eltekintve funkcionális. Ergonómiai problémának gondolom, hogy az ülések között elhelyezett pohártartók feltöltése esetén (dobozos üdítőnél nagyobb palacknál) csak hajlított csuklóval lehet váltani, vagy jampi-testhelyzetben. A palack viszont jól használható könyöktámasznak, amit az extrákról nem érdemes kisprórolni (én megtettem, úgyhogy most palackot rendszeresítettem, így legalább jampiként váltok). A kormányon elhelyezett gombok logikusak, és végre visszakattan az index!!! akinek volt már Opelje, tudja, miről beszélek. A sok gomb teljesen logikus egy idő után, és úgy érzi tőle az ember, hogy prémiumautóban ül.
Motor, erőátvitel:
Elérkeztünk a gyengébb, legalábbis szerintem gyengébb ponthoz. Ez az 1.7 cdti motor ugyanis csak részben jó, pedig ez az erősebb, 125 LE-s verzió. Előnye, hogy igen jól húz 2000 fordulat felett, tényleg szépen megy, kellő biztonságot ad a nyomatékból közlekedéshez és a lendületes előzéshez is. Autópályán 140 felett is van benne némi tartalék. Van viszont hátránya is. Kívülről és lehúzott ablakkal az utastérben is hamisítatlan traktorhang hozza elő a nyári aratások emlékét az arra fogékonyakban, és felhúzott ablakkal, az egyébként kissé erőtlen és szinte beállíthatatlan hangszórókból dübörgő elvispresley-vel sem felejted el, hogy ebbe bizony gázolajat kell tankolni. Ez a kisebbik baj, a Királyt lehet még feljebb tekerni, aztán máris nem hallani a kerregést (azért nem egy PD TDI, attól nem kell tartani). A nagyobbik baj, hogy 2000 fordulat alatt egyszerűen nem megy. Kicsit sem. Olyan nyomatékszegény, mint az évente egyszer az utcánkban megjelenő lomisvarnyúkombik egy sikeres egésznapos túrás után felpakolva. Reggelente a jelentősebb dőlésszögű kerti beállóból igazi nagymama-gázfröccsel (erős gáz, lassú kuplung, felsikoltó motor, rosszalló tekintetű szomszédnéni) kell kihaladni, hogy szégyenszemre ne fulladjak le már a felhajtó közepén. Eleinte voltak olyan forgalmi szituációk, amikor ez igen kellemetlen meglepetéseket tudott okozni az igen robbanékony sport-fiesta után, de mára megszoktam.
A váltó viszont óriási lépés az Opelnek, de kis lépés egy eleve normális váltókat gyártó cégnek: picit kelletlenül kattanós, némileg hosszú úton járós. Az előzőhöz képest csoda (ég és föld 3. felvonás), de még van hová lépdelni az ösvényen.
Futómű:
Nem lenne fair összehasonlítani az előbb említett Ford kanyarvadász csúcsfutóművével, de ez az egység sem vall szégyent - pedig az egykori "opeles"ről alkotott képhez kicsit sem passzoló méretű (225 / 50 R17) abroncsok sem könnyítik meg a dolgát. A kanyarban stabil, jóindulatú, enyhén alulkormányzott, persze az ESP szépen dolgozik - a Hungaroring tesztpályáján volt szerencsém tesztelni, sokat számít, hogy van. Mármint Hungaroring. És ESP.
A szeles, kanyargós, viszont elég gyors (160 körül) haladást is, hát, ha nem is engedő, de eltűrő (olasz) autópályán való másfélezer km után érdekes tapasztalat, hogy az autó nagyobb sebesség felett (120 felett már nagyjából) erősen szélérzékeny, és kellemetlen billegéssel emlékeztet arra, hogy vannak határai.
Egyebek:
A különféle korábban heves és igazságtalanságra hajlamos természetemből adódóan csak parasztvakító feleslegeknek gondolt (és korábbi autókban nem használt) tempomat, illetve esőérzékelő ablaktörlők, valamint a fényérzékelő fényszórók kezelése logikus, ez utóbbi kettő kifogástalanul működik. A sok légzsák remélem marad kibontatlan, de kétségtelenül megnyutat, hogy ennyi van, a napfénytető meg hiányzik, de készletről kellett a kocsi. És az egyebek között is meg kell említeni, hogy nagyon szép lett a kocsi kívül-belül.
Hibák:
1. zajcsillapító anyag a jobb első futóműben - a szervíz állítása szerint csak zajt okoz, mást nem, és pótolták az anyagot, azt is jelezve, hogy párszáz km eltelik, míg helyrerázódik. A párszázból négyszáz már eltelt, rázódás igen lassan halad, csörömpölés vidáman folytatódik.
2. tempomat. ami újabban szeret menet közben kikapcsolni - lehet, hogy ez egy Opel-féle sofőrébrentartó rendszer? A szervíz szerint a szoftverfrissítés megoldja, nos, első körben nem oldotta meg, viszont jövő héten megint elviszem, mert én bízom bennük.
remélem, a következő folytatásra sikerül elhárítani ezeket a gondokat - 10.000 km múlva újra jelentkezem.
UPDATE 1:
a szervíz az első hibát eléggé benézte, hiszen kiderült (egy másfél napos, G Astra csereautóban töltött - tehát szörnyű - napos szervízi tartózkodás után), hogy nem a zajcsillapító izé, hanem a jobb első kerékívben található burkolat felfogatása nem stimmelt. A szerelő szerint "valami vendégmunkás elfelejtett egy-két patentot bepattintani". Nos, 5.8 millióért szerintem ne felejtse el.
Egyébként picit módosítottam a futómű leírásán is.
Folyt. köv.!
Hibalista
- Jobb első kerékív belső borításának rögzítése, - tempomat
Ide hordtam szervizbe
Opel Molnár Dunaharaszti
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2010 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Ford Fiesta S | Következő autója? | Ford Focus ST / BMW 3-as dízel |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan