Deep Purple.
Szöveges ítélet
Kétféle népítélet létezik. Az egyik ahol a gazda elájul magától és az autójától, a másik ahol a kevésbé büszke tulaj jól „megköpködi” autóját. No meg van pár „komolytalan” ékírás, ami még a nyelvprofesszoroknak is feladná a leckét. Így megpróbálunk újítani. :)
Gondolom, kezdjük az elején. :)
Édesapám autószerelő volt korábban, így kispuska koromban együtt taknyoltuk az Aleko, Kispolszki, Wartburg, Trabant, Turburg, és egyéb hasonszőrű „csodákat”. Már akkor láttam érdekes megoldásokat. Nem ért meglepetésként, amikor a kispolszkit seprűnyéllel indítottuk, vagy amikor evőkanállal indult be a Lada Samara. A betonozott küszöbök sem voltak egy idő után annyira érdekesek. :D
Már az oviban is „kisautó” volt a jelem, így feltételezték, hogy később kisvaddisznó leszek. Természetesen az is lettem. A kispolszkis karrierem kb. addig tartott – olyan 8-10 évesen- ameddig egyesben megrúgattam a gépet.
Ekkor két probléma is felmerült: az egyik, hogy a kispolák nem díjazza, hogy ha lerúgod, - egyesben lerúgás esetén szeret elbasz*dni a váltó, majd kidobálja később a fokozatot- a másik: persze ezt én nem tudtam. Viszont Édesapám igen, és jött is a jól megérdemelt nyakonvágás. Jobb adni, mint kapni alapon.
2001-ben megvettük első Renault Thaliank és örültünk, mint majom a farkának. Végre elfértünk, és 80nál nem kellett feltenni a munkavédelmi fülvédőt. Innentől a kispolszki állt. Aztán 2004-ben amikor televoltunk –ismét- mint a pap töke. Le is cseréltük a Thaliankat egy újabbra. A kispolszkit ekkor is sajnáltuk eladni/leadni. Aztán 2007 nyarán a nővérem vezette a Thaliat, amikor oldalról egy Lada-s „belement” nagy probléma nem lett, csak fényezni kellett.
Mivel én már nagyban csináltam a jogosítványt, (17 éves voltam) a szüleim –a nővérem példájából tanulva- úgy döntöttek, hogy nem lenne célszerű, hogy ha lezúznám a kocsit. Ezért elkezdték törni a fejüket egy kicsi, olcsón fenntartható, a kispoláknál megbízhatóbb autón.
El is mentünk Kisvárdán az egyik autókereskedésbe, ahol megnéztünk egy B-s Corsat. Már elsőre gyanús volt a festése (szépen meg volt csinálva, csak nem gyári szín). Aztán beleültünk, mentünk vele. Majd megkérdezte Édesapám, hogy mekkora motor van benne és, hogy mennyire volt szanaszéjjel törve. Természetesen az ép elemeket az eladó egy kezén meg tudta számolni. De(!) legalább rendes volt, és közölte, hogy a kocsin minimum„5 kiló” gitt van . Így az autót otthagytuk. Ismét hosszas gondolkodás. Aztán Apám munkatársa előadta, hogy neki egy Tico-ja van és, hogy az milyen nagyszerű kocsi, nagyon keveset eszik, ráadásul jó rá a Kispolszki gumija.
Eddig a pillanatig azt gondoltam, vállalható autóba teszem a hátsóm. A varázsszavak kimondása után beláttam, erre esély sincs.
Végül elmentünk Nyíregyházán a KGST piacra, hogy majd ott nézünk autót. Ez az autóvásárlás egy igen, érdekes, és „cigány” módja. Néztünk több autót is, majd végül Apám kiszúrta a lila Ticot. Amit háromszázezerre mondott az eladó. Járkáltunk még egy sort, végül visszatértünk ehhez a csodához. Beleültünk, az eladó meghajtotta rendesen mi meg –természetesen- féltünk az imbolygó bódéban. :D A kocsi még úgy el is ment, de a színe.... Bíbor lila, ezzel egyáltalán nem tudtam kibékülni. Viszont a della nem nálam volt. Így Apám kijelentette, hogy ez lesz. Az eladó fószer szólt, hogy neki van aknája is, mivel karosszériás. Jól van…
Akna alatt megnéztük a kocsit, mindenütt vastagon rücsi. De(!) van két év műszakija, amit a napokban kapott. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy a műszakin a kocsi valószínűleg haveri alapon ment át. Illetve amikor az eladó kezünkbe nyomott egy kisdobozt, amiben festék volt, akkor nagyon kedvesen megkérdeztük, hogy hol várható majd a „chips”. Mint kiderült, a kocsival koccantak, és a motorháztető kapott egy kicsit. Ám legyen.
Természetesen húztuk a szánk mindenre, és roppant savanyú pofánknak köszönhetően kéccázötvenezer lett a vége.
A kocsi novemberben került hozzánk.
46-50ezer kilométerrel. Természetesen egyből ment is az aknára. Első meglepetés az olajszűrőnél. Gyári. Azt gondoltuk kis naivan, hogy gyári alkatrészeket kapott. Persze...Amikor sikerült kivenni a szűrőt, és csak koreai szöveg volt rajta azért elgondolkodtunk egy pillanatra. Az olaj sem volt olyan szép állapotban. Így az új motorolaj mellé öntöttünk egy kis metabondot,”Hát, ha leszedi majd a cumót!” alapon. Ha már ott voltunk, lecseréltük a váltóolajat is a „nagyszerű” P(r)ista olajra. Erről majd később.
A gumik. Az előző tulaj roppant „mókás” fickó lehet, a mellett, hogy telibeszarta a kocsi szervízelését. A kocsival kapott 5db gumi, mind más volt. De „Semmi gond, azok nyáriak!”, „Télen, téli gumi kell a kocsira!” felkiáltásokkal vettünk is gyorsban 4db –újságírók által sokat köpködött- Debica Frigot. Én meg friss jogsival, és új gumikkal nagyon lelkesen vágtam neki a télnek. Mellesleg friss hóban meglepően jól ment.
Az első tél után a tapasztalatok a következők voltak:
- Mindig beindul, ha a pisi végét le kell törni a szerszámról, akkor is.
- Ha beindult, óvatosan rugdosd egy kicsit a gázpedált –kb. úgy mintha a lábaddal a barátnőd legértékesebb részét masszírozgatnád, tehát érzéssel-, mert amúgy kiszívja a karbiból a benzint és lefullad.
- A kispolákhoz képest ezerszer jobban fűt- mondjuk az „fűt”-. A Thaliahoz képest meg sokkal hamarabb kezd meleg lenni. A hátsó ablakfűtés lefőtt mint a kávé.
- A „Pista” olaj a váltóban ledermed, és az első 3-5 percben nagyon határozottan kell betolni a sebességet. (Nyáron is, mert akkor meg túl híg. :D )
- A hóban is egészen jól megy. Viszont nagyon kicsi a hasmagassága.
A hasmagasságról jut eszembe, amikor először mentünk aknára –pincében van- nem számoltunk azzal, hogy ennyire lenn van az alja. Így szépen fel is akadt a hátsó kerék előtt olyan 20 centivel. Persze a hidraulikusemelő kéznél volt, de emeléskor a küszöb, és bentebb is úgy hajlott a lemez, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Míg nálunk volt (7év) sokáig ígérgettük, hogy majd csinálunk rá emelési pontokat, végül ez nem történt meg.
Tavasszal elkezdtük nézni a fékeket. A hátsó dobok istenesen be voltak rohadva. Alig bírtunk lebányázni őket, a tank kilyukadás előtt állt. Abból is vettünk újat. Megállapítottuk, hogy a fékcsövek több darabból vannak taknyolva. E mellett még raktunk a dobokba műanyag betéteket. Aztán persze bemondta az unalmas az egyik helyzetjelző. Amit csak kerék kivétele után, és csak dobból lehet cserélni. Imádtuk. Főleg amikor kiderül, hogy csak meg kell mozgatni az égőt.
Mivel a nyári gumi mind más volt. Ezért Apám kitalálta, hogy a kispolákon jók a gumik, és rakjuk át. 7 évet álltak egyhelyben a gumik. Szóval ezekkel a „jó” gumikkal mentem szerenádozni. Az első 110es tempó után elég érdekesen álltak. De úgy voltam vele, ha nem nézem, és nem gondolok rá, akkor nem fáj (egy darabig). Hiba volt. Kb. 3 nappal később, amikor Édesanyámat vittem a munkahelyére, majdnem fogtam egy árkot. Isteni szerencsém volt, hogy lassan mentem, mert a kormány olyat rántott, és olyan hirtelen hogy csak beleállni tudtam a fékbe. Persze ez „itthon” a faluban történt. A házunktól olyan 5-800 méterre.
Kiszállok, látom, hogy a bal első gumiból épp egy Alien akar kitörni - kisebb sikerrel-. Emelési pont híján hosszas porban fetrengés - nehezen találtam egy biztos pontot-. Megemelem, hosszas küzdés, mert beszorult. Tudni kell rólam, hogy „egyszálbél” legény vagyok, így elég mókás látványt nyújthattam. Eközben odajött a többi „helyihülye”. Majd feltették a nagyszerű kérdést: „Kifogyott a benzin?”. Én pedig döbbent arccal, retkesen, félig az árokban, egy kerékkel a kezemben néztem vissza rájuk. Nem értettem. Természetesen ők komolyan gondolták a kérdést. Mindegy, gumit kicseréltem, hazamentem. Minden happy is volt kb. egy hétig, mert akkor a 4esen történt meg hasonló, csak ott defekt. Amikor a kamion majdnem kivette a kezemből a kerékkulcsot úgy megijedtem, hogy összeszarni sem tudtam magam. De az is megoldódott. Végül lecseréltük az összes régi gumit, mert rosszak voltak. :D Az új gumikkal a további 6 évben nem volt probléma.
Miután a gumikat megkapta a kocsi, ismét Anyámat vittem dolgozni, majd - amúgy lazán- a vezetőoldali ablak beesett az ajtóba. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Így amikor megbontottuk az ajtót, raktunk is a kocsiba távirányítós központi zárat. Egyből menőbb lett az autó.
Persze eddigre már taknyosra lettem sz..atva. „Kinderben találtad?”; „Karácsonyfadísz”; „Mi ez a szín? Ratyi vagy?”. Stb.stb. Az emberek alapjába véve roppant kreatívak ilyen téren.
Jah igen, novemberben (amikor megvettük) összejöttem egy lánnyal, aki szerint a kocsi „cuki” volt. Aztán nyáron, mint az őrült mentem hozzá. Egyszer épp, hogy hazaért a kocsi (annyi benzin volt benne). Majd dadogni kezdett, valószínűleg a tankból felkapott valami retket. (Ekkor már megvolt az új tank, csak még nem lett cserélve.) Aztán a karbit kifújtuk kompresszorral. Apám meg, „Nah eriggy aztán hajtsd meg!”.
Persze én szófogadó gyerekként azonnal el is indultam. A faluban talicskáztam is neki rendesen, majd a későn észrevett „kutyafialdák” –ezek azok a gödrök, melyekbe, ha belefialna egy németjuhász, azt sem vennéd észre- előtt kőkemény satu. A kocsi megállt. De úgy, hogy többet be sem indult. Ekkor realizáltam, mekkora pöcs vagyok. Egy szál papucsban, rövidnadrágban, papírok nélkül, telefon nélkül, egy dombon, a gödrök előtt. Motor megnéz, ekkor tudatosult, hogy az előző gazda valószínűleg ladából tákolt össze gyújtókábeleket, amik most széthullottak.
Az édesanyja hosszas felemlegetése következett. A végén már úgy voltam vele, hogy hazagyalogolok. Max. 1 kilométer, aztán a másik kocsival visszajövök, meg egy fogóval. Ekkor jött egy volt osztálytársam cajgával, és ő is feltette a nagyszerű kérdést: „Kifogyott a benzin? –Az”. Majd ketten keresztültoltuk a birodalmi grádicsokon, és végül haza a kocsit. Ezután persze új gyújtókábelek, gyújtáselosztó fedél, no meg rotor.
Nyáron levettük a deklit, a nagy fekete cumót kitakarítottuk. No meg cseréltünk egy benzinpumpát. Aztán így el is volt a kocsi kettő évig. Műszaki előtt cseréltünk féltengelycsuklót (azt mindig kellett). Ajakon át is ment a műszakin. Slussz poén, aznap ki is lyukadt a pufó. :D
Több darabban szétmállva le is szedtük. Utána nem sokkal a jobbhátsó lengéscsillapító elengedte az olajat, így „nagyon szakszerűen” a balost átraktuk jobbra, a baloldalra meg kapott egy gázos lada lengéscsillapítót. Tróger, tudom. :D
Mellesleg a kocsit úgy vettük, hogy kettő évet lesz nálunk aztán lesz másik. Kettő év után megváltozott az elképzelés, addig lesz nálunk a kocsi, míg a motorja bírja. Én meg szerettem volna nagyobbat, jobbat. Így az addig sem kímélő használatot, felváltotta az öldösés.
A motorja innentől kb. 5 évig folyamatosan kapta. Télen beindítottam 3 percre, 3 kilométerre, majd üveghangon végigmentem ezen a távon, és leállítottam. Erre a kocsi úgy válaszolt, hogy az olajat egyáltalán nem ette. Nem füstölt, nem csörgött. A váltójával sem volt probléma. Mondjuk télen befagyott az ajtó –néha-, de ha nem voltál ökör, akkor nem maradt a kezedben a kilincs.
Szóval megbízhatóság szempontjából tényleg nagyszerű autó.
A menetdinamika: a motorja relatív pörgős. Elég jól meg tud indulni, legalábbis a hangja alapján azt hiszed.
Sokan írják, hogy kényelmes vele tartani a 120-at. Aztán beírják, hogy eszik 3 litert. Persze, ha hülye vagy és nem tudsz számolni, akkor lehet. A kocsi legjobb esetben evett 4,5 litert, de általában inkább 5öt.
A 90es tempó játszva ment neki. A 110-120 is még úgy ahogy. 140 felett pedig vagy nem szeretsz élni, vagy szimplán hülye vagy. Ebből következik, hogy egyszer mentem 150 felett, természetesen egy lány miatt. :D Majdnem ott is maradtam, aztán többet nem kockáztattam. Mellesleg ekkor már úgy imbolyog, reszket az egész autó, hogy egy icurkapicurka szél fel tudná emelni. A landolás kérdéses.
Persze az elengedhetetlen racsing is megvolt.
„Versenyeztem” a barátommal, egy szivar Audi 80assal, 1.6 (döbbenet), azt hiszem 56 ló, ez meg ugye 41. Nagy füsttel, de sikerült elmennie. Illetve „versenyeztem” egy új 1.4es TDI Poloval. Aminek persze le kellett volna nyomina, de mivel egy olyan lány vezette, aki igencsak szerelmes volt belém. Így sikerült elmenni, egy ideig. :D
Természetesen volt olyan is, amikor hárman ültünk a kocsiban. Lámpa, pirosat kaptunk, legelöl, mellettünk E osztályos Merci. A barátom megbíztatott, hogy „büntessük meg!”. A kocsi kettesig bírta tempót, úgy, hogy a Mercis nem tudta, hogy verseny van.
Kényelem: A 181 centimmel egészen jól elvoltam. Amikor a kocsit FŐHE fesztiválkor kikiáltottuk - a barátaimmal- party autónak. Akkor már nem voltam annyira. De(!) befértünk. Öten. :D Az 5 emberből kettő 180 centi feletti, kettő 190hez közelítő, meg volt egy 180hoz közelítő. Nyíregyen vergődni –akkor-, meg kiabálni, illetve örömlány keresésre megfelelt. Főleg, hogy páran már el voltak ázva. :D
Jut eszembe, ekkor is volt egy „minimális” gixer a kocsival. :D A fesztivál előtt a barátomért mentem, aki foglalkozik autószereléssel, illetve az Édesapja is. Nos, már félúton „bűzlött” valami. A valami neve pedig: fék volt. Így amikor odaértem a házuk elé, már szedtem is lefelé a dísztárcsát. A barátom eddigre kiért a kapuba, és egy ízlésesen felnire helyezett kovbojlángosom sistergése után. Tudatosult benne is, hogy bezony itt járatni kéne a féket, mert meg van szorulva.
Méretei: A kocsiba igazán sok mindent lehetett szállítani. Meggyes ládáktól megkezdve, kutyán át mindent. Jól olvasod, a kutyámat (szuka) ebben hordtam pároztatni. :D
Viszont az úton rendszerint annyiba nézték, mint a motorosokat. Magyarán semmibe. Rengetegszer kihajtottak elém, így egy idő után már vártam, hogy vajon lesz e valami, avagy sem.
E mellett sok embernek csípi a szemét a kocsi. Az alapelgondolás, hogy kisszar, és nem megy. Ebből kifolyólag rengeteg ótvarkókány szar próbált leelőzni, „ha beledöglök akkor is” alapon. Illetve volt olyan is többször, hogy előzéskor nem engedtek el.
Konkrét példa: egy B4-es Audi 80 haladt előttem (2liter azt hiszem 110 lóval). Hosszú egyenes, megy 40el. Elkezdek előzni, nézem az órát, már 120al megyünk, de még mindig nem előztem meg. Az Audi mellettem, átnézek vénfószer és felesége bámulnak átfelé ilyen „pusztulj!” nézéssel.
Persze ráfékezhettem volna, de mivel az én autóm sokkal kevesebbet ért mint a legtöbb, - ezt rendszerint ki is használtam- így ráhúztam az Audira a kormányt, az pedig csak akkor engedett be amikor már félig a padkán ment. Természetesen a városba beérve azonnal kielőzött aztán megint ment 40el előttem.
A parkolás nagyon egyszerű volt vele, a legkisebb helyekre is simán befért, a virsli gumiknak köszönhetően könnyen lehetett tekerni a kormányt álló helyzetben is.
Csajozás: Bármilyen hihetetlen, úgy látszik, nem csak az autó teszi a férfit. :D
Lehetett a kocsival csajozni. A nagy nagy szerelmemet ebben a kocsiban csókoltam meg először. Aztán sokat ültünk benne. –Nah jah, a kutyát vittem benne búgni, nekem meg nem volt eszem.- A lánynak leginkább a kocsi színe tetszett/tetszik, (még mindig lila autóról beszélünk). :D Aztán most, hogy már nincs meg, mindketten „siratjuk” a kocsit.
Egyszer, amikor a barátommal és a barátnőjével tettünk egy kisebb kanyart, kilyukadt a hűtő. Tartottam is tőle, hogy sokba lesz, de végül meg tudták forrasztani. A barátnőről jut eszembe, a húgom és a barátom barátnője is el tudott vele indulni elsőre. Jogsi nélkül. :D
Az utóbbi kettő évben viszont a rozsda teljesen elhatalmasodott rajta. A kuplung pedál alatt, ha felhúztam a szőnyeget kilehetett nézni. Ami nem volt túl bizalomgerjesztő. Igazából a tetőn kívül nem volt olyan elem, amit nem kezdett volna meg a rozsda. A műszerfal műanyaga is elkezdett morzsolódni, és mállani. A kocsi (normális) megcsinálása többe került volna, mint az egész autó. Még ősszel ráköltöttünk 80 ezret, hogy átmenjen a műszakin. A kocsit kb. 2 hete a Renault átíratási költségbe számolta be. 43ezer forintért.
Ha nagyon objektív véleményt kellene mondani a kocsiról (ami kb. lehetetlen) az a következő lenne:
Motorikusan: A kocsival 50ezret mentem, abból 1-2 ezer volt, amikor nem volt ölve. Télen-nyáron, hidegben, melegben üveghangon járt. Bírta. A váltója egy Renault Thaliahoz képest lényegesen jobb, a kuplung szintúgy. Alacsony sebességnél relatív jól ugrik. Kamionelőzgetés azért gondolkodóba ejti az embert. Versenyezni nem lehet vele, nem arra való. Ha egynél több ember ül benne akkor látványosan tud romlani a teljesítmény. Nem eszik sokat.
Fékek: A fékek hamar túlmelegednek. Mivel nálam párszor gyengélkedtek, ezért én rendszerint visszaváltogattam. Meg amúgy is, „hagyj, ordítson!”
A futómű: Amennyire a kiskerekek engedték, és amennyire ügyesen kerülgettem a kátyúkat annyira nem rázott. Viszont dől a bódé rendesen. Több emberrel együtt, vagy nagyobb sebességnél borzasztóan alulkormányzott.
A belseje: Ugye senki nem vár csodát ennyi pénzért? Borzasztóan puritán, és sehol sincsenek puha műanyagok.
Biztonság: Ha nem töröd össze, nem lesz ezzel baj. Már az ajtó, vagy az A oszlop, vastagságából lehet következtetni, hogy mi történhet. ABS nincs, légzsák sincs. Mondjuk, mit érne a légzsák, hogy ha a motor ugrik az arcodba?
A többi: Elromlani, nem romlik el. Az alkatrész árai nem egetverőek, sőt. Vezettem már fuszik kettes golfot, vagy hasonlót. Azokhoz képest felüdülés volt még ilyen állapotban is. Kényelmesnek nem kényelmes, hosszabbtávon. A kocsi legnagyobb problémája a rozsdásodás, ezért is váltunk meg tőle.
A kocsinak voltak hibái, és már egy Thaliaval sem azonos kategória. Egy új Fluance-al meg aztán pláne, de ettől függetlenül sohasem hagyott cserben (amikor megállt az sem a kocsi hibája volt). Mindig szívesen fogok visszagondolni rá, nem csak a kellemes emlékek, és A(!) nővel eltöltött idő miatt, hanem, mert szerethető autó.
Lehet, hogy romantikus, nosztalgiázó nyálas maszlag lett az egész? :D Jah igen, ezúton is köszönöm Pistinek (a tesóm férjének), hogy segített tákolni a kocsit. Nélküle hamarabb széthullott volna. :D
Ui: Mindenre 10est fogok adni, nem azért mert megérdemli. Hanem azért, mert nem esett szét alattam! :D
Hibalista
- Cserélve, javítva lett: - -motor/váltóolaj + szűrők. - -Fékbetétek, Féktárcsák, Fékdobok, Munkahengerek, Fékfolyadék, Fékcső. - -Generátor ékszíj, vezérműszíj. - -Deklitömítés. - -Féltengelycsuklók, szilentek. - -Lengéscsillapítók. - -Ablakmosófolyadék szórófejek. - -Kipufogó. - -Küszöbök. - -Üzemanyagtartály. - -Hűtőfolyadék. - -Benzinpumpa. - -Gyújtókábelek, gyújtáselosztó fedél, rotor. - -Karosszéria javítás. - -Akksi. - - - A hűtőventilátor kapcsolója beadta a kulcsot, az is cserélve lett. - A hűtő kilyukadt. 500Ft-ból raktak rá egy pöttyöt. - A hátsóablakfűtés sem ment, mert levált az ablakról a kábel. - Az utolsó időkben már a termosztát sem volt 100as. - Viszont kilincs nem tört el, hátsóajtó teleszkóp sem volt cserélve. - -
Ide hordtam szervizbe
Pisti, Édesapám, Csabi, Tomi, Én. +egy maszek.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 7 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 50000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 50000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Fluence |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (10.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan