A csajom, akinek nyolc hónapig udvaroltam
Szöveges ítélet
Hol is kezdjem... Először is, hogy lehet egy ilyen szamuráj--bushido-ikebana háromszögben nyugatózott formatervezők által kreált betongyűrőt csajnak titulálni? Egyszerű. A hangvezérlés női hangon dumál velem, ráadásul olyan annanovás, enyhén mesterséges de mégis répahosszabítóan nőies hangon. Kedvelem. Főleg amikor azt mondja "Pardon?", azaz nem érti a magyarosított angolomat. Legszívesebben megfojtanám, de akkor is aranyos. Vicces az is amikor kékfogún telefonálnék, és a csomagtartóban felejtett telefonom miatt kénytelen vagyok egyenként bediktálni neki a számokat. Jókat szoktunk veszekedni. Tényleg próbálta már valaki az általa ismert telefonszámokat érthetően, elfogadható sebességgel, a megjegyzetthez képest teljesen más bontásban, idegen nyelven bemondani? Vicces kis nyelvtörő annyi szent, főleg vezetés közben... Hiába no, tényleg mint egy barátnő, azt érti amit akar, felesel, jah, és persze nem kevés zsetonba fáj. Remélhetőleg nem szervízügyileg. Hiszen egy Honda. Kellene neki egy H betűs, szexi női név. Egyébként tuti, hogy csaj. A feleségemet nem szereti, mindig történik velük valami apró balhé közös útjaikon. Velem viszont, felesel, raccsol, pörög, fordul és megy mint a veszettfene.
Mielőtt rátérnék az autóra magára, hadd meséljek egy kicsit,mert tanulságos
A totalcaron nevelkedett autóvásárlóként, no meg hosszú ideje üzleti világban tevékenykedésem okán természetesen mindent bevetettem, hogy kedvező áron szerezzem meg a kis Drágámat. (Naná, rólam mindig lealkudják a fél nadrágomat, oszt´ majd pont én nem fogok hasonlóval próbálkozni!) Szóval leveleztem, szalonba mentem, sok márkát felkerestem, megint csak leveleztem. Hadd mondjam el, hogy a hazai autókereskedők megérdemlik a hanyatló statisztikákat, volt olyan autómárka ami válaszra sem méltatott, volt olyan, amelyik némi méla undorral válaszolgatott, volt olyan aki gratulált (!) a próbálkozáshoz, de közölte, hogy annyira jó az autó, hogy engedni nem fog, de senki más sem. Olyan is akadt, aki 1.500.000-rel a listaár felett kínálta. De őszintén, ez a szegény kislány miben bízott? A jó fenekében? Naponta legalább 14 nőcit láthatok rövidnaciban, szűk kis sportszerkóban edzésen, akik ráadásul úgy mozognak ahogyan én akarom, vagy esetleg abban reménykedett, hogy nem olvasom a gyártói honlapot? Szóval katasztrófa, hogy milyen gyengék az értékesítők általában.
Aztán akadt olyan, aki este hat előtt két perccel, már kulcsra zárt ajtón engedett be a szalonba és mutogatta végig a portékáját, nyomatatott, számolt, ajánlott. Két hónappal később valahogy nála sikerült leadni a rendelést egy fullos, navis automatára, azaz a legdrágább kivitelre, sportfutóművel, spoilerekkel, küszöbökkel, szóval tényleg jó drágán, jóval kilenc milla felett. Veresegyházon tanulhatnának tőle (egyébként náluk elsütöttem a kedvenc trükkömet is, bementem papucsban, rövid nadrágban, borotválatlanul, persze, hogy egy prospektust nem sikerült kicsikarni belőlük. Kéthét múlva bezzeg... Elégdrága öltönyömben, borotválva, Volvónkkal beállítva már annyi papírt meg mittudomént kaptam a tulaj(!) telefonszámával együtt, hogy nem fért be a kamuból amúgy is megtömött aktatáskámba, na ezért is kiestek, meg a pökhendi válasz leveleikért is). Persze itt is egy kis hiba csúszott a gépezetbe, a rendelés konkretizálásakor, és az előleg befizetésekor áttértünk inkább a kézi váltósra, végül is imádok váltogatni, az asszony meg majd kap valami combizom kímélő automatát (egyszer majd). Hiba volt. Mintahogy az is, hogy nem fogadtam el a raktárról felkínált grafitszürkét, mert én feketét akartam. Márpedig kilencmilláért nem alkuszom, olyan lesz amilyet én akarok. Bár rugalmasabb lettem volna, mert így a július közepén rendelt autómat októberre ígérték. December lett belőle. Először. Mentségére szolgáljon a dealeremnek, hogy végig elérhető maradt, és igyekezett rendesen tájékoztatni. Szóval december 28., először, merthogy a hat hónap alatt beérkezett kocsiban nem volt egy apróság... a navi. MÁrpedig azért a szetyó egérmoziért, meg a tapis képernyőéért kellett gyártásból rendelni, azt a tetriszes alap középső kijelzőt ugyanis úgy kezeltem, mint az Accord megvásárlásának egyetlen, de alapos kizáró okát. Szó ami száz, a decemberben érkezett autót ahogy volt csomagolva úgy küldtük vissza a Mo.-i vezérképviseletnek. Csók, köszi. Megyek veszek egy BMW-t. Olyan pipa voltam, hogy december 28-án egy 3-as bömöst lefogaltam, mondanom sem kell többért, kevesebb extrával. De dealerünk nem adta fel, néhány ajánlatot tett, amelyek közül az újragyártást tekintve a hat hónapos tapasztalatot csipőből lelőttem, de a három hét múlva érkező fekete Type-S-t nehéz szívvel elfogadtam. Három hónap lett belőle, de addigra igazán nem érdekelt. Már bántam az egész kocsi bizniszt, sőt a tőzsde gondoskodott arról is, hogy az indulóm is csökkenjen annyival, hogy a Type-S is nehezen jöjjön össze. Szóval nagy ívben nem érdekelt az autó, amikor március 20 körül megjött. Az áralku már előzetesen megköttetett, szerintem nem voltam elég pofátlan, de így is korrekt árengedményt adott. A dealer. A Honda egy kanyit, annyit nem engedett, még egy boccsot sem sikerült kinyögniük, semmit. Összegezve: Dealer ötös, mert máig sem értem, hogy hogyan, de megszerezte magának az üzletet. Sőt, a következő autómra is esélyes lenne. Nem értem miért, de így van. Ellenben: Honda egyes, hogyan lehet egy örömöt jelentő vásárlást így elbaszni, és ráadásul gyáva módon hallgatni? Az öreg Honda még öregebb szamuráj ősei most biztos, hogy a szeppuku miatt beléjük gyógyult szamurájkardjuk nyelén ventillátorként pörögnek a sírjukban, és fejüket fogva nem értik, hogy mégis, mivé fajult az ifjúság? Mindenesetre valamelyik vezér-szan nyugodtan viselkedhetne bátor féfiként...
Na erről ennyit. Ugyanis az autó begyógyít minden sebet.
Honda.
Azt mondták az okosok, hogy a Honda ilyen megbízható lesz, olyan erős, az olajozott istennyilánál is különb stb. Jó, ez igaz. Most már értem, miről van szó. Sőt ez az ítélet is ezt kívánja majd alátámasztani, bár a vezetett kilométerek száma az autómárkák szignifikáns majoritásánál eredményezne haonló tapasztalatokat, de mégis, érezni, hogy az autó nagyon patent. NEmhiába, Japánban szerelik össze, márpedig ott a minőségnek, és a munkának mai napig azok a szamurájerkölcsök adnak alapot, amelyek okán egy egy egyszerű melós is azonnal, a legkisebb hiba elkövetésekor harcias sebészként dől a kardjába, nem feltétlenül vakbélműtétet akarván olcsón elvégezni.
Szóval visszatérve...
A motor 2.4-es 190 lovas, szívó benzines. iV-TEC, erős, okos, korszerű. Mindent tud,amit egy motornak kell. Részemről még mindíg a benzinben hiszek, mint az egyetlen üzemanyag fajtában, ami tényleg autóba való. Ha akarok ezzel is tudok takarékosan menni, mert baromira okos az elektronikája, országúton lehet vele akár 5 literrel is menni, a pill. fogy. mérő szerint (jó, oké, ez kb 80-as tempó hatodikban), ahogy észre veszi a spórolási szándékot, rögötn visszavesz, és igyekszik jól gazdálkodni a benzinnel. De ha odavágok neki... Nos akkor 3000 alatt amolyan átlagos erős limuzin, semmi mellbevágó, 4000 körül már érezni valamit a kamikáze virtusból, de 5500 felett bizony még a legfinnyásabbak is elhúzzák egy mosoly félére a szájukat, mert az iVTEC ilyenkor versenyüzembe kapcsol, és jézusmária, de jó vagy drágám... Persze ilyenkor nem nézek szívesen a fogyimérőre, de ezt a többletet bekalkuláltam a vásárláskor. Azért a harmincas számok akkor is hátborzongatóak... Egyébként mint bármi, ami hajaz egy kicsit a Granturizmó fílingre, ez sem igazán szereti a várost. Ott simán legurít 12 litert, mák, hogy ötven-ötven város-autópályán vagyok, mert így az átlagom 9,2-9,4 között mocorog, és hát nem igen van tojás a lábam alatt (Eltekintve a bejáratás 5000 kilométerétől, ott ugyanis nagyon szépen építettem fel fokozatosan a gépet, és a fordulatszámot, ott az átlag egyébként 8,5 volt). Persze a dízelesek most vigyorognak, mert ők az olcsóbból is legfeljebb hetet tankolnak, de íme egy sztori nekik: Bejáratós kis morcimmal a Szentedrei úton tartottam hazafelé, és úgy hozta a sors, hogy ICTDI-s márkatársam, úgy gondolta ő most megmutatja, hogy milyen rosszul is döntöttem. Szóval aggresszív viselkedése rávett arra, hogy a köv. pirosnál, persze betartva a szigorúan meghatározott fordulatszámkorlátozást, ami akkor éppen négyezer kilométer, tehát max 5000 rpm volt, kicsit gyorsuljunk. Igen. Az első harminc méteren sehol nem voltam. Utána nehezen tudtam megkülönbözetetni a visszapillantóban a többi fényszórótól. Utolért, lenyomta az ablakot, és átszólt "De ez dízel!", "Ez meg bejáratós". A´sszem nem győztük meg egymást, de nekem akkor is tetszett. Szóval a motor nekem zsír. A bejáratásnál egy pöttyet eszeget az olajból, erre oda kell figyelni, mert könnyen CheckControl lámpa lehet az eredménye egy-egy lendületesebb kanyarnak. Tudom, mert én balga módon 2000-ig ellenőrizgettem, utána meg, mivel addig semmit nem fogyasztott, hát nem néztem. Ötezernél vertem is a fejem a falba, amikor a szervízben szóltak, hogy kb 1,5 hiányzik az olajból. Erre nincsen jobb szó, lusta barom, megérdemelted. A könyv is írja. Itt jegyezném meg, hogy a dokumentáció minőségi, nagyon igényes, de néha kissé szájbarágós. Motor összegezve: Tizes.
A négykerekűhöz hatos manuális váltó tartozik. Mit mondjak. Fenséges. Egy újjal kapcsolható, igaz a hatodik kissé szokatlan volt, sőt még most is eléggé meg kell markolni, hogy betegyem, de szerintem ez az én genetikai hiányosságom, a váltó hibátlan. Mit hibátlan? Pont ilyet akartam, ezért kértem ezt. Az áttételezése tökéletes, kettesben (állítólag) 110-ig elmegy, én szeretem ezt a kis csajszit, szóval még nem tiprom a lelkét, de elhiszem. De nem csak ezért jó, hanem azért is mert a hatodikat már 60-70-nél lehet húzni, és úgy is vígan elmegy a tempomattal. Kurvajó.
A futómű. Hát igen, én alapból kértem bele egy sportfutóművet, így csak erről a keménységről tudok nyilatkozni. Bődületes. Tényleg ez a jó szó rá. Fekszik, tapad, az istennek nem tudom legyalázni az ívről, kikapcsolt VSA-val négy keréken csúszik egy picit inkább, mint hogy megdőljön, vagy elemelje magát az aszfaltról. VSA-val egy picit csökken ez az élmény, viszont a kanyarsebesség az szépen nő, igaz, ha amolyan versenyautósan akarnánk egy-egy erősebb kanyarból kigyorsítani az nem megy, mert egy pillanatra lefogja a motort az elektronika (persze kikapcsolt VSA-val ez is szépen megy. Mit megy? Kirobban...). Persze ennek a dolognak ára van, és nem csak pénzben. Nem az autó hibája, hogy olyanok az útjaink amilyenek. Mindenesetre én egy szimpla városi etapot is komoly versenynek élek meg, mert úgy kell kerülgetnem a nagyobb döccenőket, csatornafedeleket, mintha azok a legnagyobb ellenfeleim lennének. Valljuk be, nem szeretjük az autónkat szenvedni hallani, márpedig ezeket a dolgokat kifejezetten kínzásnak éli meg, nagyobb bukkanón, mélyebben rakott csatornafedélen akkorát üt, hogy hazaértemkor legszvesebben nagyítóval nézném meg, minden rendben van-e. Eddig pöpec, de mondom, hétezernél talán még egy trabi is tökéletes kell, hogy legyen. Szerintem. Modjuk a politikusaink elgondolkodhatnának azon, hogy a teljesítményadóval párhuzamosan ingyenessé tegyék a fogászati ellátást, mert így hamar kihullanak a fogtöméseim, de ez szubjektív.
Végül pedig: forma. Szerintem gyönyörű. Mondják rá, hogy unalmas japán, semmitmondó. DE könyörgöm. Nézzétek már meg! Hol kerek, hol szögletes, gyönyörűen törik rajta a fény, a lámpái olyan vadak, hogy sikítva menekülnek akiket nagy lendülettel érek utol az autópályán. NEm mondom, hogy egy Bangle BMW, de a letisztultság és a harcias forma szerintem nagyon üt. Főleg így, hogy a sportfutómű egy picit leülteti a szerintem feleslegesen magasra emelt hátsót, így tényleg olyan mintha fel akarná túrni az aszfaltot. Jól sikerült az alsó spoilerek dizájnja, nem venni őket észre kapásból, de ha beállok eg mezeibb kivitel mellé, akkor ordít a különbség. A színére sokan panaszkodtak, hogy a legkisebb por is koszos benyomást kelt rajta, főleg ha fekete. Valóban sokat kell mosni, és sajnos az is igaz, hogy baromi kényes a lakkozása. Párás lett egy kicsit a szemem, amikor az első karcolásokat felfedeztem rajta, mindenesetre azért rosszabra számítottam mindkét fronton, így összeségében tehát el tudok éldegélni vele. Dizájn 10-es. Összeszerelés természetesen tizes. Ami nekem hiányzik az a tetőablak, egy kisssé bezártságérzésem van, de ez összefüggésbe hozható 195 cm-es magasságommal. A Honda igazán megtehetné, hogy felveszi az opciós listába, és nem csak a full-full-full verzióban teszi elérhetővé. Mondom, ez az autó szerintem nagyon el van találva.
Majd elfelejtettem: kütyük. Az autó telis-tele van mindenféle elektronikával, kétzónás klímával, egy franciágynyi légzsákkal, VSA, EBD, megy egy csomó hárombetűs, ablakok, tempomat, tükör, 6 élemezes CD és még nem tudom mi a fene, de tény, hogy a kezelési leírás vetekszik a Háború és Békével, na nem SzergejSzergejevicsek és Anna Annusovkák lírájával, hanem olvasnivaló mennyiségét tekintve. Tényleg. És a csúcs, az érintőképernyős NAVi, imádom, tudom, hogy javarészt méregdrágaparasztvakítás, meg itthon idén még nem működik, de akkor is... Mindent lehet a tapiképernyőről vezérelni, és az egész autó belső karakterét kiemeli, szépek a színei, logikus a kezelése, ami nem is baj, mert kezelési leírás, lévén, hogy magyar térkép nincsen, szintén hiánycikk. Igaz, így legalább befér a leírás a kesztyűtartóba. Ami viszont pofátlanság, az az, hogy belenézve a DVD adatbázisába a Honda nagy pofával mit állít? Database: All Europe. A hangsúly itt az all-on, azaz a teljesen van. Szerintük Európa Nickelsdorfnál véget ér, 2005-ben. A bibi az, hogy 2005-ben drága hazánk már igenis tagja volt az EU-nak nevezett bolhacirkusznak, így ezt a kitételt ezúton is kikérem magamnak. Állítólag 2008-tól már mi is európaizálódunk. Ettől még imádom ezt a parsztvakító szerkentyűt.
Sokan mondják, hogy az új Type-S nem ér a nyomába a régi R-nek, nem tudom. Azt nem vezettem. De ez akkor is egy bitang jó kocsi, sportos, amennyire az átlagautósnak kell, kényelmes, és eddig megbízható. Nem tudok olyat mondani ami nem tetszik rajta. Sőt, már láttam megoldást mintegy ötven plussz lőerőre, meg kéttucat Nm-re, szerintem egy majd 250 lovas Honda már megközelítheti az istenített R-t. Mindenesetre ajánlom mindenkinek, illetve nem is... Hadd legyen az enyémből inkább kevés, a többieknek ott vannak a kétliteresek, meg a dízelek, azok is jók.
Hibalista
- Én barom elfelejtettem az elején ellenőrizni az olajszintet, kaptam is érte egy check engine-t.
Ide hordtam szervizbe
Még sehova
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 7000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Vectra 2.2 Sport | Következő autója? | S2000 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan